A fapolc

 20181014 vasárnap

Arra ébredtem, hogy a tetőszigetelésben egy egér vagy még rosszabb, egy patkány kapirgál. A takarítónő megmondta, ha Áron mindehol széthagyja a kajákat, ez lesz a vége.

Még átküldtem Évának egy-két bíztató szót a mai angol társalgásához.

 

Már 9 óra van. Erősen süt be az októberi  nap, le kellene menni reggelit készíteni.

Közben persze eszembejutott, hogy mit ígértem tegnap a gázosoknak, hogy elkészítem a fapolcot a gázóra fölé a gipszkarton helyett.  Le is szabtam az anyagokat, még le is csiszoltam, de a vízbázisú faragasztót nem találtam sehol. Csak magamat okoltam, mert ezért a nagy rendetlenségért, ami a barkács cuccokban van, én vagyok a felelős, ezért még Áront sem hibáztathatom. Átmenetileg összecsavarozom és majd később kap ragasztót is. A fő az, hogy elkészült, a helyén van és funkcionál.

Pihenés gyanánt átutaltam néhány rezsi számlát.

Délben megettem a csirkeszárnyas lecsó felét, a többit hazaviszem.

A kertben összeszedtem a lehullott almák egy részét, abban a reményben, hogy Emőke és Áron jóízűen fogyasztják majd.

Négyre mindent bepakoltam az autóba és még öt óra előtt eltudtam indulni.

Útközben felhívtam Zsoltot,hogy nagy biztonsággal hat óra körül érkezem. Az ő válasza az volt, hogy ne kapkodjak, mert ő csak nyolc körül jön a csomagért.

Amikor megérkeztem  Gazdagrétre Áron éppen fürdött és csak annyit mondott, ne aggódjak, mindjárt elmegy.

Összecsomagoltam amiket nekik hoztam (alma,  körte, csirkeleves, túró) és kértem, hogy majd adja át Emőkének.

Zsolt ¾ 8-kor érkezett. Kifizettem neki a futár díjat és az autóhoz lekisérve átadtam neki a gondosan becsomagolt dió tortát. Azt mondta, hogy 18-án reggel  indul és még aznap érkezik Bristolba.