20181013 szombat
8-kor keltem és a természetes, hogy az első program a piac.
Esztikénél egy doboz (kapirgálós) tojást és egy fokhagymás túrót, a húsosnál
két vastag szelet füstölt sonkát és egy zacskó (3 db) csirke farhátat, a
zöldségesnél két nagy sárgarépát, két fehérrépát, egy háló vöröshagymát
vettem. A vegyesboltban csak egy tekercs
alufóliát.
Otthon lassú tüzön rögtön feltettem a csirkelevest. Egy
farhátat ketté ütöttem, no meg levágtam a nyakrészt. Így tettem fel főni és a
fűszerezés (só, kakukkfű, tárkony, lestyán) után beleaprírottam egy sárgarépát
és egy fehérrépát és egy fél vöröshagymát.
A másik két farhátról csak a nyakakat vágtam le, így
összesen 3 alufólia csomag lett és megbírkóztam a középső mélyhűtő ládával,
amíg minden belefért.
Eljött az ideje, hogy készítsek magamnak reggelit. Ha Áron
itt lenne, (de sajnos nincs itt), akkor bundáskenyérben vagy tojásrántottában
gondolkoznék.
Itt az ideje, hogy kipróbáljam tudnék-e készíteni (zöldséges)
rösztit.
Azzal kezdtem, hogy egy nagyobbacska krumplit feltettem főni.
Amíg az főtt, apróra darabolt jó sok sonkát kicsit megsütöttem, a maradék fél
hagymát apróra vágtam. A megmaradt fehér- és sárgarépát a meghámozás után
lereszeltem, a megfőtt krumpliról levettema héját és a krumplit egy villával
összetörtem (krumpli nélkül nem röszti a röszti). Mindezt egy tálban a közben
megsült sonkadarabkákkal összekevertem. Só, bors, pirospaprika, no meg három
evőkanál liszt és egy tojást ráütve jól összedolgoztam. Semmit nem mértem le,
mindent csak úgy érzésre kevertem a masszába.
Ez érdekes, hogy magammal szemben
ilyen laza vagyok, miközben a szakácskönyvemben, amit folyamatosan írok, a hozzávalóknál
grammra mindent pontosan megkövetelek. Ez némi részrehajlás.
A készítményből lapos pogácsákat formálok és így kerül a
sepenyőbe, amiben a felforrósított zsiradék már várja, hogy sercegjen. (kacsazsír
az ajánlott, de a szegény ember étolajat használ).
A reggeli zöldséges röszti, előtte egy kupica unikum, utána
tejeskávé. Nagyon finom lett.
Közben jöttek a gázosok. Éves gázóra leolvasás és plomba
csere. Kicsit le is szúrtak, hogy az éléskamrában az eperlekvárok egy
gipszkartonplcon vannak.Ne csodálkozzak, ha az kettéfog törni és a sok kiló eperlekvára földön landol.
Teljesen igazuk van. Még ma, de legkésőbb holnap le fogok gyártani oda egy fa
polcot.
Norcikám (kislányom) négy nap múlva lesz 43 éves. Itt az
ideje, hogy a futár szállításra becsomagoljam a neki készített diótortát, Samó
unokámnak pedig mellékeljem a diófájáról
learatott és kellően megszárított dióit.
Ehhez különleges kétrészes dobozt készítettem. A csempészek
is duplafalu bőröndökkel dolgoznak. Betettem a tortát a dobozba, de miután így
már nem fér el a hűtőbe, kiviszem az istállóba, ott mégsincs olyan meleg, mint
a házban.
Fel is hívtam Zsoltot (EuropeOnTme) és megbeszéltem vele,
hogy holnap amikor hazaérek rácsörgök és akkor eljön a csomagért.
Évát megpróbálom rábeszélni,hogy egy kis tanulással
készüljön fel a holnapi találkozóra az amerikai házaspárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése