Depi

2018.10.09. kedd (privát)

Hét után ébredtem. Belenéztem a levelezésembe és a Viberbe. Azt reméltem, hátha írt Emőke, hogy  mikor jön át a ruhaneműkért.

Már majdnem 9 óra, mire kimegyek reggelizni.

A tejeskávé maradékát be is hoztam a hálószobába és amikor lefeküdtem és kinyitottam a notebookot sikerült felborítanom.

Még egy darabig póbálkoztam értelmes dolgokkal foglalkozni. Például megnéztem a youtube-on Babai Laci egyik (Regularity and Simmetry) előadását.

Hatvan évvel ezelőtt még sikerült az Arany Dániel középiskolai matematika versenyeken jó eredményeket elérnem és bár az előadó (Babai Laci) minden egyes szavát külön-külön értettem, az előadásból egy mukkot sem értettem.

 

 Úgy érzem, hogy a depresszió és a nihil kezd elhatalmasodni rajtam.  Most már se Áron, se Emőke nem válaszol a soraimra. Úgy látom, hogy ők nagyon jól megvannak nélkülem, csak én nem vagyok meg nélkülük.

A legjobb gondolatelterelés, ha megcsinálok egy Duolingót, de az is nagyon gyengén ment. Gondoltam, hogy akkor mi lenne, ha elkészíteném holnapra a brushup házimat.