20181007 vasárnap
8:35-kor ébredtem. Gyorsan összekaptam magam és indultam.
Mivel már csak két perc volt kilencig,
megkértem a villanyautót, ő vigyen el a
templomba.
Végig akartam figyelni az elmondottakra, de közben egyre
gyakrabban kikapcsolt a figyelmem és azon gondolkoztam, mi lehet Áronnal.
Hazajövet készítettem egy nagy reggelit.
Folytattam a Jane Eyre olvasását, hallgatását, amit nagyon
élvezek, mert egyre ritkábban kell a szótárhoz nyúlnom. Délre be is fejeztem a
könyvet.
Átvittem Pongónak a hűtőben félretett összes csontot.
A tepsit továbbra sem találom, de legalább elkezdtem törni a
diót. Nem tudom, hogy ebből, hogyan lesz 14-ére diótorta, akkor jön érte a
futár.
Elkezdtem pakolni. A körömpörkölt felét bedobozoltam, a
másik felét megmelegítettem ebédre.
Amikor Manna megátta, hogy behozom a hordozókáját, rögtön
keresett magának egy búvóhelyet.
Simán és még világosban hazaértünk. Szerencsémre a hűtőben
volt még egy korty unikum.
Mannát először leengedtem, de azután visszarendeltem, mert nagy
zajt csapva készült összeverekedni a másik macskával.
Konstatáltam, hogy Áron próbálkozott a rendrakással, de csak félig sikerült neki.
Emőke nem volt otthon, ezért csak az ajtaja elé tettem az
Áronnak és neki szánt almákat, körtéket, no meg az Esztike féle túrót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése