2018. október 15., hétfő

Az első mentoráltam


20181015 hétfő

4-kor felébredtem.

Ez a villanyautó Budapesten nekem még állandó szorongás. Húsz perce keresem a neten, hogy a Nyugati pu. érkezési oldalához közel hol tudok majd parkolni zöld rendszámmal és hol tudom az autót tölteni.

Nem idegesítem magam, inkább kimegyek borotválkozni.  Kimennék!! borotválkozni. Áron, se szó, se beszéd  elvitte a borotvahabomat.

A reggeli elmaradt, ¾ 9-kor becsöngettem Emőkéhez, hogy indulhatunk.

Ha teljesen szabályosan mentem volna, akkor nem értünk volna oda  9:30-ra, Így viszont, hogy a Budaörsi út bevezető szakaszán végig szabályszegő módon a buszsávban haladtam, már  9:28-kor ott várakoztunk  a 13. vágány eleje mellett. Két percen belül megjött L. Márta (KorházSuli pedagógus) is. Emőke elbúcsúzott, ment dolgozni, de nagyon hálás voltam neki, hogy eddig is tartotta bennem a lelket .

Begurult a vonat. P.Évike (19 éves) nagyon csinos volt, ki is rittyentette magát, mert Márta már előre felkészítette, hogy egy férfi tanár lesz a mentora. Bemutatkoztunk egymásnak. Az egész megjelenése olyan pozitív volt, hogy azt már el is feledtette, hogy a mozgásszervi megbetegedése miatt az egyik lába rövidebb.

Elindultunk hárman a Jáhn Ferenc  Csepeli Kórházba, ahol Évikének  mára volt felülvizsgálati időpontja. Útközben kikérdeztem, hogy a Záhonyi iskolában, ahova levelezőkén jár be időszakos konzultációkra, melyik angol- és matekkkönyv alapján kell beszámolnia. Kiderült,hogy ilyen nincs.

Amíg a kórházban várakoztunk, addig Márta elővette azt a Lenovó tabletet, amit Évikének sikerült beszerezni, mivel az én mentorálásom e-mailen, Skype-on, illetve Viberen keresztül fog történni.

Már dél fele járt és én nagyon megéheztem. Mondtam, hogy elmegyek és felderítem, hol van itt a büfé. Meg is találtam, de zárva volt. Évike erre elővette az elemózsiáit ésmegosztotta velem.

Visszafele csak a Blaháig vittem őket, mert Évikének ott volt találkozója azzal a barátnőjévek, akivel  délután együtt indulnak haza Záhonyon keresztűl Tiszaszentmártonba.

Amikor hazaértem, hosszan gondolkoztam azon, hogyan leszek képes megoldani ezt a nem kis feladatot. A kihívás nagy.  

 

 

 

 

  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése