20200510 vasárnap
Hatkor ébredtem és arra gondoltam, hogy mire Emőke otthon felébred és bekapcsolja a számítógépét, már egy csomó jókívánság fogadja.
Csak 11-ig tartott a lustálkodás, mert kezdtem éhen halni.
Kossuth-díjas installatőr legyen a talpán, aki nagyobb rendetlenséget tud kreálni a konyhaasztalon, mint ami azon most van.
Nagy levegőt vettem és az egész asztalt letakarítottam. Nálam csak a két véglet létezik. Mindent elraktam a helyére, az asztalterítőt kiráztam, az asztalt nedves szivaccsal lemostam és száraz ruhával áttöröltem.
Amíg sült a császárszalonna meg a bundás kenyér, addig a tepsiből kioperált diótortát próbáltam rendbe rakni. Először eltávolítottam a keskeny égett részt, majd feldaraboltam, hogy a csokikrém felvitele után egy formás emeletes tortát kapjak. Befejezésnek feltettem a díszítő dióbél feleket.
Készítettem egy provizore tortaszállító dobozt, ha már se Áron, se Emőke nem jön le, hogy itt ünnepeljünk együtt.
A reggelit már nem részletezem, mert azt korábbról mindenki ismeri, ezer összetevő, ezer íz.
Az idő szép napos, de még nincs elég meleg a Dunázáshoz, az időjóslat pedig az, hogy kedden ráadásul jön egy hideg front.
Megint bevittem néhány ágat az istállóba a kupacból és felfűrészeltem, hogy a tároló falra felrakhassam. Ha már nem látom, hogy fogyna a kupac, legalább ennek a rendszerességéből nem kellene engednem.
A másik, amiben nem szabad kihagynom egy napot sem, az az olasz, mert ha kiengedem a kezemből a gyeplőt, akkor vége és akkor abból nem lesz nyelvvizsga.
Az esti mese L. Frank Baum: "The Wizard of Oz" olvasása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése