20200504 hétfő
Már megint túl korán ébredtem. Nem sokkal öt óra után már elkezdtem aggódni, vajon Áronnak sikerült-e kipihennie magát, időben fel fog-e ébredni, sikerül-e szépen felöltöznie, nem felejt-e el semmit magával vinni és időben be fog-e érni a suliba.
Hosszabb levelet írtam neki, mint Polonius Leartesnek, midőn útra kelt a tengerre.
Azután 9-kor már ráérek azon izgulni, hogyan fog megbirkózni a kézhez kapott feladattal és ez így lesz egészen délig. Addig még gondolatban sem fogok tudni a saját problémáimmal foglalkozni. mindent betakar Áron érettségije. Ez az apák sorsa.
Lemegyek reggelizni, de közben érettségi, érettségi. Jobban izgulok, mintha nekem kellene vizsgáznom. Két szelet pirított bagetten egy kiskanálnyi tejföl és rajta császárszalonna, utána tejeskávé.
Emőke jelentette, hogy Áron már 8 óra előtt elindult. Kicsit megnyugodtam.
Hívtam a Ferenci doktornőt az időpont miatt, de már az üzenetrögzítője közölte, hogy csak halasztatatlan sürgős műtéteket végeznek.
Ki szeretném használni, hogy süt a nap, mert holnaptól lehülést jelez az időkép. A kertben megint lenyírtam egy fél csíkot. Közben levettem az ingem, hadd süssön a nap (D vitamin). Még arra is tellett, hogy néhány ágat bevigyek a darabolóba,
A TIGÁZ felhívott, hogy a járvány miatt nem jönnek leolvasni a mérőórát, de fotózzam le és küldjem e a tigazleolvasas31@gmail.com email címre. Ha nem is lefotózva, hanem leolvasva, de megtörtént.
Tibcsivel beszélgettem. Mondtam neki, hogy MARADJ OTTHON!, de ő 28.-án jön.
Ebédre befejeződött a tejfölös bableves, elfogyott az utolsó tányérral is. (éppen ideje volt). Az egy dolog, hogy nem maradok éhes és finom volt, de már untam.
Az utolsó megszáradt kenyeret is felreszeltem prézlinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése