Nem kell mindig húst enni

20200508 péntek

Hatkor ébredtem. Belejavítok a tegnapi blogbejegyzésembe, de se a koronavírussal, se az itthon röpködő milliárdokkal nem vagyok hajlandó már kora reggel elrontani a kedvemet. A palánták szépen nőnek, a smaragdfa lombosodik, a madarak csiripelnek. Mindjárt viszek ki nekik megszáradt kenyeret.

1/2 9-re a reggeli ceremóniának vége és a nagy sikertörténet, hogy nem futott ki a tej és nem égett oda semmi.

Még egy kicsit visszapihenek, hogy meglegyen a napi lustulási adagom, de fejben már rakom össze a mai feladatokat.

Bemelegitésnek egy kis olasz Duolingo, majd kimentem a konyhakertbe és mentesítettem a paradicsom palántákat a körülöttük lévő gyomoktól és elültettem a maradék tökmagokat.
Locsolás majd csak naplemente után.

Jó lenne, ha az idő melegebb lenne és már lehetne úszni a Dunában meg szörfözni a tetején.

Ebédre? Nem kell mindig húst enni hússal. Ma szilvás gombóc lesz zsírban pirított zsemlemorzsában forgatva porcukorral meghintve.

Itt minden nagyon jó, csak Áron és Emőke hiányzik, no meg Kati is jó lenne, ha itt lenne.

Amint lement a nap kimentem locsolni.

A gombóc finom lett, de csak a felével tudtam megbirkózni.

Közben az az ósdi történet jut az eszembe, hogy a részeg a Népbüfében (1950) áll az egylábú asztalnál és küzd a szilvás gombóccal,

amelyik minduntalan kiugrik a villa alól. A vele szembeálló vendég megsajnálja.

- Adja ide azt a villát, majd én segítek. - azzal beleszúrja a villát az egyik gombócba, majd átnyújtja.
- Tessék.
Mire a részeg:
- Könnyű volt magának, miután én már kifárasztottam.

Emőke üzent, hogy Árontól úgy tudja, eddig minden sikerült, holnap informatika.

A gombócok második felére este 9-kor került sor.