Nem jöttek meg az akkuk

20200512 kedd

9:00 Még be sem fejeztem a lustálkodást, amikor megjelent Hunor, hogy akkor most melyik a sürgősebb beruházás, az aquaponia háza vagy a kis faház. Ezt előbb még meg kell beszélnem Emőkével. Hunor elkezdte a faház bontását, de már most látom, hogy abban nem lesz sok köszönet

Reggelire megettem a tegnap esti maradékot meg egy lekváros lepényt tejeskávéval.

Akkuk szállítását hiába ígérte az EMAKI, reggel 7 óra óta várom és most már délután négy óra van és még nem érkezett meg.

Hat óra után már szedtem a sátorfámat, a kis hátiba betettem Emőke diótortáját és indultam haza.

Az egyik átszállásnál bementem egy Gyógyszertárba, hogy vegyek néhány maszkot. Nem egy nagy költség, úgy emlékszem legutóbb 400.- foriint/db volt az ára, de most sajnos elfogyott.
Amint kiléptem, odajött, hozzám egy ember és megszólított: "Van szájmaszkom eladó, mennyit szeretne?" Annyira meglepődtem, hogy köpni nyelni se tudtam. Hirtelen nullára elfogyott a híres okosságom és egy rövid-zár miatt nem tudtam, hogy ilyenkor mi lenne a helyes teendő. Még annyira azért tellett, hogy megkérdezzem mennyi darabja. Olyan nagy számot mondott, hogy azt le sem merem írni. Ahelyett, hogy rendőrért kiáltottam volna, rögtön ráeszméltem, hogy én csak rosszul jöhetek ki ebből a helyzetből, és én a nagy hős elmenekültem.

A Bikás parknál felszálltam a metróra és még sokáig éreztem, hogy remegek. Hogyan jutottunk el idáig.

A Kelenföldi pályaudvarnál vettem két szelet pizzát, becsomagoltattam és hazáig meg se álltam.

otthon akkora rendetlenség fogadott, hogy legszívesebben sarkon fordultam volna.

Emőkének az ajtaja melletti polcra tettem a tortát és lepihentem.