Áron időben elindult a suliba és még időben visszafordult a szemüvegéért, mert azt itthon felejtette. Én erőt vettem magamon és a bánya tiszteletére a többnapos sörtémet leborotváltam. Igaz, hogy erre Eszter telefonon is figyelmeztetett pont úgy, ahogyan én szoktam Áront figyelmeztetni, hogy ne felejtsen el fogat mosni.
Délelőtt szinte formális volt a jelenlétem a bányában, mert semmi érdemleges nem történt, hacsak az nem, hogy közben megszerveztem a március 15-i kirándulásunkat Zebegénybe a Kuha tanyán. Megebédeltem és Áronnak is hoztam haza egy sajtmártásos rizst csirkemell darabokkal.
A bank értesített, hogy megérkezett Miki hitelének az utolsó részlete is és így a lekötött betét zárolása feloldódott. Egy-két közeli barátomat - akik két éve kárognak, hogy mit fogok tenni, ha Miki fizetésképtelenné válik és így Áron nem juthat a neki félretett pénzéhez - felhívtam, hogy ők is tudják meg, kárbaveszett a károgásuk, mert segítettem valakin, ugyan nem kerestem rajta, de nem is lett belőle baj.
Bevásároltam a gyümölcsfa metszéses hétvégére szükséges dolgokat (Fa sebtapasz és egyebek). Végre találtam Áron földgömbjébe olyan izzót, ami a kis lukon belefér, magunknak fürdőszobaszőnyeget és Eszternek gombaölős szilikon gumit a fürdőkádjához.
Itthon nagyon megköszöntem és elrendeztem Kati nénivel amit pénteken értünk tett. Elindítottam a nagymosást és készültem az angolórára.
Áron nem sokkal öt után érkezett és azonnal a szobájába vonult, hogy megnézze, hogy vannaka bodobácsai.
Eszter csak a fogorvos után tudott jönni, ami egymagában még nem lett volna baj, de a házi feladatát sem készítette el. Nagyon kikapott és beígértem neki, ha legközelebbre sem készíti el, akkor felmondom az angol órákat.
Kivettem a mélyhűtőből a pizza gombócot hadd keljen meg reggelre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése