Reggeli után nekiláttam, hogy a felső fürdőszobaajtó leszakadt kilincsét megjavítsam. Az nagyon jó, ha a javításokhoz minden szerszám és minden anyag a rendelkezésre áll. Egy igazi barkácsnak mindene megvan mindenhez. A baj csak az, hogy a tökéletes felszereltséghez sokkal többet költ a barkács, mint amennyibe a javítások kerülnének. Már már úgy néz ki, hogy minden megvan, amikor a végén egy 6-os hernyócsavar hiányzik. Nos, ekkor kezdődik a keresgélés, ugyanis hiába van meg minden, ha nem tudjuk, hogy hol van. Ekkor derül ki, hogy a legközelebbi alkalommal kellene venni egy újabb tároló rekeszt, amit felcimkézve bele lehet tenni az 5-ös, a 6-os, a 8-as...stb. hernyócsavarokat, amik közül valamelyikre lehet, hogy majd jövőre szükség lehet, de az is lehet, hogy soha. Az egy darab M6-os hernyócsavart legyártottam, a kilincs felszerelve, készen van.
Közben Áron egy nagy műanyagdobozban bodobács farmot telepített. Etette, napoztatta, gondozta őket és közben állandóan számolgatta, hogy hány pár és hány szinli van közöttük. Ekkor még azt reméltem, hogy nem akarja majd Gazdagrétre hazahozni őket.
Egyre jobb a Norciék bejegyzéseiből áradó hangulat, de az is lehet, hogy az én korábbi aggodalmaimat oldja az optimizmusom.
Korán elindultunk haza. Itthon készítettem egy finom salátát a sült lazachoz és azzal vártuk Esztert. Ő azonban annyira teleette magát, hogy csak a salátában volt partner, az viszont ízlett neki. A neki szánt lazacot becsomagoltuk neki holnapra ebédre. Áron bemutattaa bodobács farmot és részletesen elmagyrázta mind a kettőnknek, hogy a bodobácsok hogyan is élnek a dobozban.
Este még felhívott Saci és mégegyszer megbeszéltük a március 11-i gyümülcsfa metszést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése