Reggel nagyon hamar sikerült Áronnal összevesznünk. Kis dolgon, de nagyon összekaptunk. Már a reggelijét sem készítettem el, azt mondtam csinálja meg saját magának, ha szeretne reggelizni. Én sem reggeliztem. Helyette átmentem Feri bácsihoz a tolótagos nagy létráért. Feri segített áthozni és feállítani, hogy elérjem a gerébdeszka legfelső pontját is, de ez nekem túl magasnak tűnt. Mentségemre sietett az időjárás, mert ilyen szemerkélő esőben nem is lehet a fát lekezelni.
Egész délelőtt nem beszéltünk egymással. Mire az ebéd elkészült, Áron már a szokásához híven oldódott volt, de én még sajnos nem. Kimentem és elkezdtem feldarabolni azokat az ágakat, amiket Zoli bácsi összehordott. A fűrész szalag elszakadt, ki kellett cserélni.
Korán indultunk haza, mert a meteorológusuk mindenféle fakicsavaró szélviharral fenyegettek.
Mire hazaértünk, Áron már teljesen jókedvű volt. Hiába eb(lélek)csont hamar beforr.
Eszter fél nyolc körül jötte le, hogy ő is belekóstolhasson a lazacos hétvégénkbe. Nagyon jól éreztük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése