Először Eszter jött reggel és berakott egy nagy szatyornyi cuccot, azután már rohant is dolgozni. Valakinek azt is kell a családban. Negyed nyolckor Áron érkezett meg lélekszakadva, hogy kinyomtattam e azokat azok miket este küldött e-mailen. Számomra ekkor derült ki, hogy azokra ma lenne szükség a suliban.
Az íróasztalomon lévő rendetlenséget elemezve rájöttem néhány dologra. Miként a jól gazdálkodó háztartásban ügyelni kell arra, hogy folyamatosan ne költsünk többet, mint amennyi a bevételünk, ugyanígy kellene figyelni arra is, hogy ne jöjjön be a lakásba több papír, mint amennyit meg tudunk semmisíteni. Egyszerűen minden szinten eláraszt minket az információ. Hiába teszem a postaládámból egyenesen a szemétládába a reklámanyagokat, még így is több kúszik be a kulcslukon keresztül a lakásba, mint amennyit kidobunk. Ugyanez a helyzet a városban az óriásplakátokkal és neonokkal. Az épületek nem látszanak ki a reklámok alól. Már lassan az egész életünk egy szezonvégi AKCIÓ! Dőlnek ránk az új autók, iPad-ek, smart TV-k és a konzumáló társadalomnak csak nem akar alábbhagyni az árúdömpingje, miközben lassan elfelejtjük, hogy mindezek hellyett azegyik igazi érték, az emberi kapcsolatok.. Csak mindez nehogy annyira elvonja a figyelmünket, hogy ne tudjunk már egymásra (no meg magunkra) odafigyelni, mert akkor az már maga a vég. Pedig az élet felgyorsulásával ennek is megvan a veszélye. Nagy sebességű többmagos processzorok társaságában aligha marad időnk és odafigyelésünk egy tavaszi rügy fakadásán elcsodálkoznunk. A TV olymódon betolakszik az életünkbe, hogy ha nincs elég akaraterőnk kikapcsolva tartani, akkor nem fogunk tudni elmosolyodni egy kedves novellán vagy verssoron. Lassan már a gasztronomia és a kulináris élvezetek sem azokról a fokhagymás pirítósra rakott velőscsontról szólnak, amiket Krudy Gyula: Szindbád-jában olvastunk, láttunk és amiket magunk is átéltünk, hanem a vonalkódról, amit be kellene küldeni a sajtos doboz oldaláról, hogy nyerjük egy olyan TV-t, amin nem a Szindbádot látjuk, hanem egy másik sajt reklámját.
Kora délután elkezdtem pakolni az autóba, hogy mire Áron és Eszter hazaérkeznek, már csak indulni kelljen.
Bár időben indultunk, de azután a TESCO-ban nagyon leragadtunk. Áron nagyobb zsebpénz kiegészítésre ment és visszavitte az üres üvegeket. Mi ketté osztottuk a feladatot, de így is eltelt egy óra miremindent beszereztünk, ami a holnapi vendéglátáshoz szükséges..
Útban Dömsöd fele még beugrottam a szalagfűrészeshez, de mint kiderült a régo lapot már nem tudta összehegeszteni és megélezni, így azután megrendeltem egy újat.
Dömsödön már csak arra maradt időnk, hogy megvacsorázzunk és eltegyük magunkat holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése