Áronnal egyidőben keltem. Amint elindult, kezdtem készülődni a RICOH-hoz. A marketing reggeli után bemutattak egy csajnak, aki mind a kettőnket meghívott a kiállításának megnyitójára. Dél fele értem Eszter munkahelyére. Ezt eddig csak Eszter napi beszámolóiból ismertem. Hazafele betértem egy kis kínaiba és bekaptam egy szecsuáni csirkét. Megvettem Áronnak a délutáni edzéshez szükséges buszjegyeit. Az edző váltásnál ez is nyomtott a latba, mert ez is plusz 5000.- forint/hó.
Időben felhívtam Nóra nagyit, hogy fél ötre oda tudjon jönni az 5-ös buszhoz. Négy órára beszéltem meg Áronnal a találkozót, de ő Eszter nénire hivatkozva 10 percet késett. Természetesen vittem a teniszütőjét. Késve érkeztünk a találkozóra, de Áron éppen eszrevette a nagyit, aki akkor szállt fel a buszra. Szerencsére mi is utólértük a buszt, így együtt mehettünk. Amíg Áron teljesítményét néztük, elérkezettnek láttam az időt, elmondtam Nóra nagyinak, hogy gyakran vagyunk Eszterrel hármasban és azt is, hogy ezt Áron is jól fogadja. Nagyi úgy reagált az eseményre, hogy ő ennek örül. Az edzést nagyon élveztem és a minősége ellen nem is lett volna kifogásom, de a búcsúzkodásnál bejelentettem, hogy a jövő hónapban már nem jövünk.
Hazafele a Moszkván (bocs, ma már Széll Kálmán tér) elváltunk. Áron a nagyival ment, én meg csak a tornazsákot és a teniszütőt vihettem haza.
Eszter csak 7 óra után jött meg. Együtt vacsoráztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése