Reggel arra ébredtünk, hogy átvészeltük az évszázad viharát, de a levegő valóban nagyon lehűlt. Sehol egy kis napsütés, csak egyfolytában esik az eső. Sokáig lustálkodtunk és a reggelit is csak bent költöttük el. Mi tükörtojást ettünk, Áron bundáskenyeret kért.
Délelőtt még leáztattam a Pannika maradék bélyegeit. Áron nem nagyon akart nekikezdeni a német tanulásnak, de mivel felemeltem a hangom, nem volt más választása. Ebédre nekikezdtem a tejszines pulykaragu készítésének. A tejszín kevésnek bizonyult hozzá, ezért egy kis tejföllel kellett pótolnom a hiányt. Az ebéd úgy kezdődött, hogy mindenki kapott egy kistányér halászlét és csak utána a pulykaragut. A várt frenetikus siker elmaradt, de azért mindenki kétszer szedett a raguból.
Amíg Áron próba szódolgozatot írt, addig Eszter úgy gondolta, hogy a kedvemben fog járni és kihívott egy sakkpartira. Kapott egy vezér és egy bástya előnyt, majd egy fél óra múlva egy mattot. Áronnal azt játszottuk, hogy a harminc szavas szódolgozat után írt egy másodikat, amiben csak az a hat szerepelt, amit az elsőben elrontott. Közben megragasztgattam a bélyegező szoba szekrényének a zsalugáteres ajtaját és amikor megszáradt, akkor vissza szereltem.
Jó későn indultunk el hazafelé és még Kiskunlacházán meg is álltunk egy Burek pékségnél, ahol mindenki a kedvére rendelhetett valamit. Eszter meg én egy sós túrós bureket ettünk, Áron pedig egy édes túrós táskát. Az egészet megtoldottuk egy sajtos kiflivel, meg egy magos rozscipóval. Ide máskor is betérünk majd.
Pont akkor értünk haza, amikor Emőke megérkezett. A kipakolásnál gyorsan bekaptunk még egy-egy fél unicumot a hazaérkezés örömére. Áron bemutatta új lego tankjának prototípusát és nagy nehezen csak fél kilenc magasságában volt hajlandó lefeküdni és még akkor is olvasott majdnem negyed tízig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése