Arra kellett koncentrálnom, hogy befejezzem az íróasztali rendcsinálást, mert anélkül nem tudtam nekikezdeni az SZJA-nak. A délelőtt tulajdonképpen ezzel el is telt. Először Tamás hívott fel, azzal, hogy ő el tud minket vinni este Laciékhoz, de ha haza is vele szeretnénk jönni, akkor legkésőbb negyed tízkor onnan el kell jönnünk. Nem sokkal később Laci is felhívott és közölte, hogy ha csak a kaja miatt jövünk és nem miattuk, akkor ne is jöjjünk. Lacit gyorsan lehiggasztottam mondván, hogy annyira nem a kaja miatt megyünk, hanem, hogy egy bő órát együtt legyünk, hogy én például nem is fogok enni, de kifizetem a kaját, sőt nekik is viszek valami harapnivalót. Erre azután egy kicsit megnyugodott.
Alig, hogy megebédeltem, neki kellett állnom a pizza gyúrásának és feldíszítésének. Szerencsére ez már olyan rutinszerűen működik az egész gyártási folyamat, hogy szinte becsukott szemmel is el tudnám végezni.
Bence csak háromra jött és simán végeztünk négyig a megadott feladatokkal, sőt még belekezdtünk a kettes számrendszer problematikájába is.
A terroristák négy előtt érkeztek a német gyakorlásra. A tanulással nem is lett volna baj, de a fegyelemmel annál inkább. Mire a pizza megsült, megnyugodtak a kedélyek és maga a pizza nagyon jól sikerült. Áron felvitte a kis tepsiben készültet Csabinak, de mint mondta Eszter vette át a küldeményt, ezért az nem is teljesen biztos, hogy el fog jutni Csabiig.
Mire Eszter megérkezett Áron már indult is Ilihez és neki is vitt, igaz, hogy csak egy szeletkét a pizzából. Tamás hét után nem sokkal csörgött ránk, hogy perceken belül érkezünk, de mire megjött, mi már egy üveg Egri Bikavérrel lent vártuk.
Laciéknál már nyugodt volt a légkör. Jót ettünk, röhögcséltünk és negyed tízkor el is indultunk hazafelé. Megbeszéltük, hogy csütörtökön a Pannika volt lakásában találkozunk, hogy a hagyaték felosztásával tehermentesítsük a lakást, mivel azt már korábban, Pannika anyukájának a halála előtt megvették és most gyorsan ki kell üríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése