2012. május 5., szombat

lazac, lazac hátán

Gyönyörű napsütésre ébredtünk. A piacon vettünk sóskát, sütni való szalonnát, krumplit, tojást, újhagymát és Áronnak is sikerült elköltenie a heti zsebpénzét. Bőségesen megreggeliztünk a kúp alatt és feltettem a zöldséges csirkelevest főni. Vártuk M. Marikát, aki 11-re ígérte magát, de végül áttette a jövetelét délutánra, mert szeretne nekünk sütni palacsintát. Délben átmentünk Gabikáékhoz. Megnéztük a már elkészült fél kenut. Ott kávéztunk és 1 órára már a fodrásznál voltunk. Áron megint közelharcot vívott, hogy ne lehessen rövidebb a haja.
Hiába értünk kora délután haza, Áron még nem volt éhes. Én leáztattam egy adag bélyeget, Áron pedig tanulta a szavakat. Amikor felmondott egy adagot, az 20/18 arányban sikerült.
M. Marika csak délután jött a lazacért és hozta Áronnak a farmer nadrágját, amit egy kicsit rövidebbre faragott és néhány palacsintát.
A csirkeleves után Áron megtöltötte a palacsintákat.
Egy rövid német tanulás után javasoltam, hogy vegyünk füdőruhát és menjünk ki a Dunára. A víz még hideg volt ezért csak én úsztam és én is csak egy fél órát.
Itthon nekikezdtem a sóskafőzésnek. A főzési tudományom fele sóska ügyben Esztertől származott, amásik felét meg kiolvastam a netről. Közben megsütöttem négy szelet lazac törzset. Áron többször felmondta amit tanult, majd azt javasolta, hogy menjünk el sétálni, a levegő jót tesz a tanulásnak. Így is lett. A teniszpálya felé elmentünk a kishídig és onnan vissza a Duna parton. A teniszpályánál megismerkedtünk a tulajdonossal. Még az is lehet, hogy alkalmasint igénybe fogjuk venni a pályát. 1200 .- forint/ óra. Nem is olyan drága. Budaörsön ugyanez ennek a duplája és Budapesten még az is lehet, hogy ennél is drágább. Útközben megismerkedtünk egy kiskutyával Marcival. Az új gazdija mesélte, hogy két hete van nála. A szomszédja szerint kidobták egy piros autóból. Nagyon nehezen barátkozott meg velünk. A kutyát beoltó orvos szerint nagyon megverhették, azért olyan félős és azért barátkozik nehezen. Áron úgy magához édesgette, hogy amikor elbúcsúztunk nem akart visszamenni az új gazdijához. Itthon Áron újra tanulni kezdett, majd megvacsoráztunk. A sóska és a sült lazac zseniális volt. A korona pedig a magyar eper porcukorral. Tíz óra is elmúl amire Áront az ágyba tudtam parancsolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése