Negyed kilenckor ébredtem, de a családom még nálam is lustább. Kinyitva az ablakot, olyan madár koncert folyt, hogy arra nem lehetett nem felébredni. Áron még húzta a lóbőrt, Eszter pedig valamilyen kávéról mormolt összefüggéstelen szavakat. Áron a keltegetésre azzal reagál, hogy ti csak menjetek a piacra, én még pihenek. Amikor felvetettem, hogy a piacon kapja a heti zsebpénzét, rögtön kiugrott az ágyból. Lementem kávét készíteni és közben bekapcsoltam a számítógépet. Most már olyan közel került az unokám érkezése, hogy reggel az első felmennem a Norci blogjára, de sajnos még nincs semmi friss hír..
Nagy nehezen sikerült elindulnunk a piacra, sőt még a WC tartály szelepcsövét sem felejtettem el. Amikor szem elől tévesztettem Esztert a piacon, Áron csak annyit mondott, nézzél körül és akinek a legnagyobb kosara van tele mindenfélével, az az Eszter. Annyi mindent vásároltunk, hogy még felsorolni is sok. Utána elmentünk a Vasudvarba és megvettünk a WC-hez a tömítés készletet. Hazatérve a bázisra, rögtön kicseréltem a tömítő gumilemezt és a WC ismét, mint az új.
Nagy terülj-terülj asztalka volt a kúp alatt a késői reggeli címén. Igaz, hogy Eszter már jó előre gondolva a hasára a lencsét beáztatta és felszólított, hogy a füstölt oldalast is kezdjem el főzni, hogy az délre, vagy ha nem délre, de kora délutánra megfőjön.
Reggeli után toltam néhány csíkot a fűnyíróval és gyorsan elültettem a frissen vásárolt paradicsomfát, no meg a paprika palántákat.
Amikor már telve volt a bendő, kimentünk a stégre és próbáltunk napozni. Azért csak próbáltunk, mert a napocska időnként bebújt a felhők mögé. Az úszással is kisérleteztem, de a víz még nagyon hideg volt, ezért negyedóránál nem voltam sokkal többet a vízben.
Áron indiános könyvet olvasott, Emő rajzolt, én bélyegeztem, az oldalas, no meg a lencse pedig főtt. Mivel későn és nagyon bereggeliztünk, tudtuk, hogy ebből csak ebcsora (Ebéd-vacsora) lesz. Beletettük a zöldségeken kívűl a maradék hordós káposztát is, majd tejföllel behabartuk.
A tálalás után derült ki, hogy a lencse, bár nagyon finom, de ő nem lencse, hanem felezett borsó. Mire befejeztük az ebcsorát, szinte már kezdett beesteledni. Bekapcsoltuk a szaunát és folytatódott a "Dolce Vita".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése