Scarlatti

Reggel annyira kába voltam, hogy nem tudtam figyelemmel kisérni Áron iskolába indulását. A Bartók megint egyik kedvencemmel kényeztetett (Domenico Scarlatti K135-ös E-dur szonáta). Norcikám négy nappal ezelőtt nyugtaott, hogy le ne rágjam a körmöm, de most már annyira mindennapos, hogy lassan lerágom.
A bányában a hivatalos ügyeken kívül megbeszéltem N. Ferivel egy "Hegylakó"-t. Hazafele vettem dryvit dübeleket Dömsödre és bementem  a TESCO-ba is tankolni a holnapi pizzához. Itthon már nagyon megéheztem, ezért beküldtem egy egész üveg halászlét. Nagyon finom volt.
S. Lacival megbeszéltem, hogy holnap délelőtt elszaladok a napernyő talpáért és viszek valami meglepit Fruzsinának.
Áron csak öt után ért haza. Jókat mesélt a suliról. Eszter hatra jött és formálisan hozta az angol cuccait, de amikor leültünk, kiderült, hogy szinte semmit nem tanult.
Mire befejeztük az angolt Áronnak már le kellett feküdnie. Még vacsorára csinált magának egy kis meleg tejet és aprított bele barna piskótát. Én szalonnáztam, újhagymáztam, unicumoztam és sakkoztam.