Már hét óra előtt csörgött Eszter mobiltelefonja. Emőke jelentette, hogy megérkezett. Nosza Áron már ment is le, hogy beengedje. Nem sokkal később Áron megjelent az ágyunknál két kávéval. Emőke hol van? - kérdeztük. Ő lent hintázik. Nos akkor a két gyerek már jól van. Mire mi lementünk készíteni a reggelit, Emőke már keresett magának egy ágyat, hogy az éjszakai alváshiányát bepótolja. Nagy reggelit tálaltunk a kúp alatt. A reggelire még lejött, de azután valóban aludni tért egy órácskára. Áron a számítógéphez kötötte magát, mi meg tartottunk egy angol órát.
Megjavítottam a fűnyírót, mert Zoli bácsi panaszkodott rá, hogy folyton leáll. Csak egy kicsit kormos volt a gyertya és szerencsére a drótkefét is megtaláltam.
Fél tizenkettőkor elindultunk a Tassi zsiliphez. Áron és Emőke biciklivel, mi ketten pedig autóval. Nem jutottunk el egészen a zsilipig, mert Áron elfáradt. Inkább pihentünk egy sort, bekaptunk egy-egy jégkrémet és elindultunk visszafele. A kétórás túra után Eszter feltette az ebédet és a kúp alatt ettünk. Közben egyet-egyet tóltam a fűnyíróval, de végül a kert fele érintetlen maradt. Ebéd után (sajnos tele hassal) készültünk a Dunára. Áronnak átnéztem a hosszú hétvégi házi feladatát és mivel sok volt benne a hiba és volt olyan is amelyik hiányzott, ezért ő nem jöhetett velünk, maradt Emőkével a házban.
Május 1. lévén -ez már sokéves tradició átúsztam a Dunát oda-vissza. Mára már egyáltalán nem volt hideg a víz. Egy idő után megjelent Emőke és Áron, mondván, hogy kijavították a házi feladatot és Áron megírta a még hiányzó részt.
Haza indulásunk előtt, miután minden szükséges dolgot lehordtunk az emeletről, nekiálltam lekezelni a fenyőfa lépcsőt. Csak úgy itta az anyagot.
Hat óra után nem sokkal elindultunk Gazdagrétre. Először Emőkét vittük haza. Otthon - hála Kati néninek - nagy tisztaság és rend várt minket. Áronnal kettesben vacsoráztunk. A holnapi torna órára leellenőrízve a tornazsákját még ki kellett mosnom az egyetlen fehér trikót, remélve, hogy reggelre megszárad. Nóra nagyi is azzal hívott fel telefonon, hogy tegyek be Áron táskájába legalább egy tiszta pólót és egy pár zoknit, mert nála nincs. Áron szerint több is van, de erről nem álltam le vitatkozni.
Áron már készülődött lefeküdni, amikor Kriszta megjött egy csomó nagyon klassz short nadrággal Áronnak, meg egy 36-os szandállal. A szandál még egy kicsit nagy neki, de amíg belenő, Eszter elvállalta, hogy fogja hordani kirándulásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése