Nagyon álmosan ébredtem, de arra azért volt odafigyelésem, hogy Áron rendben induljon el a suliba. Kirámoltam a mosogatógépet, elpakoltam a korábban leáztatott bélyegeket és kezdtem összeszedni a Dömsödre szánt cuccokat.
Felhívott M. Szilveszter, akivel még a Csepel Autóban dolgoztam együtt pontosan 22 évvel ezelőtt. Megígérte, hogy egyszer már eleget fog tenni a dömsödi meghívásainknak. Nagyi is telefonált, hogy mi lenne, ha ezt a hétvégét Áron nála töltené. Mondtam neki, hogy a mostani hétvégét már megterveztük, megyünk Dömsödre és csomagolással készülünk Áron tatai táborozására. Erre azt hiszem megsértődött és egy rövid "rendben van, szervusz" után meg sem várta, hogy én is elköszönjek, letette a kagylót.
Ebédre megmelegítettem a tegnap esti tököt és hozzá megettem két fasírtot.
Eszter érkezett haza először, de úgy tervezi, hogy csak négykor indulunk Dömsödre. Szinte sehol sem álltunk meg útközben, kivéve a kiskunlacházai Burek pékségben. Sajnos a túrós burek már elfogyott, a káposztás meg nem volt olyan finom és nem is volt elég friss.
Ahogy letettük az autót a kertben, rögtön beküldtünk egy-egy unicumot. Szétszedtem a lenti WC tartály szelepcsövét és próbálgattam megfordítani benne a tömítő gumilemezt, de az nem használt semmit.
Áron és Eszter még kihasználta, hogy világos van és tollasoztak egy jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése