Áron nem volt hajlandó felébredni, felkelni. Azt mondta, hogy menjek egyedül a piacra, ő még szeretne egy picit lustálkodni. Erre az volt a válaszom, hogy akkor inkább menjen ő a piacra egyedül, mert nekem is máshoz van kedvem. Ez a svédcsavar végre hatott. A piacon nem vettünk szinte semmit csak tojást és újhagymát. Visszafele beugrottunk Z. Paliékhoz, legyenek a segítségünkre és ha Dezsőék (szomszédok) hazaérnek, szóljanak nekik, hogy a kerítésen lóg a macskának a lazaca és ne várják meg, amíg a napon megromlik.
Normál reggeli után azt kértem Árontól, hogy kezdje el a német szavak táblázatának karbantartását és megosztását az osztálytársaival.
Leáztattam a Pannika féle hagyaték bélyegek egy részét. Közben megtaláltam Tamás elveszettnek hitt kocsikulcsát. Azonnal felhívtam, hogy közöljem a jó hírt. Nagyon megörült neki, mert már majdnem bejárta azt a költséges és bonyolult utat, amit a biztosítója írt elő neki.
Délután ötre mentünk Eszterért a buszmegállóhoz. Együtt vacsoráztunk, de csak későn feküdtünk le aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése