2013. május 24., péntek

Áron megjött az erdei iskola táborból

Az idő reggelre lehűlt. A smaragdmagok megkapták a mindennapi permetjüket. Möci nem várta meg, hogy felébredjek és együtt reggelizzünk. Felment összepakolni, hogy délután Kelenföldről egyből mehessünk Dömsödre.Készítettem magamnak egy ham and eggs-et, tejeskávét és nekiálltam az íróasztali kupac eltakarításának. Nem kis vállalkozás, de egyszer el kell kezdeni. Közben kinyomtattam Béninek a párkány megrendelőjét és a visszaigazolását. Már a kupac felénél jártam, amikor megjött Möci az első adag bepakolni valóval. Amit tudtam, levittem az autóba.
Béla segítségével, no meg a wifi routerrel megpróbáltam összekötni a régi beteg notebookot és az újat, mivel onnan fontos állományokat kellene lementeni. Nagy nehezen ment az összekapcsolódás, de első számítások szerint úgy nézett ki, hogy a másolásokra nem fogja futni az időből, amíg el kell indulnunk Áronért. Bevetettem a másolás céljára egy 8 GB-s DataTraveler-t is, de ezzel is lassan ment a munka, ezért úgy döntöttem, hogy mind a két gépet visszük Dömsödre.
Azt hittem, hogy időben indultunk, de a végén kiderült, hogy mégsem. Mi pontosan odaértünk 15:56-ra, de azon a peronon, ahova érkezik a Székesfehérvárról a vonat, nem találkoztunk ismerős arcokkal. Felhívtam Gy. Juditot, hogy jó helyen várjuk-e Áront. Ő azt mondta jó helyen vagyunk, de mit keresünk ott, mert a vonat csak egy óra múlva érkezik. Na erre úgy döntöttünk, hogy addig elvégezzük a TESCO bevásárlást. Most derült ki a számunkra, hogy erre a feladatra nem elég egy óra. Minden szükségest megvettünk ot, de visszafele megint fel kellett hívnunk Juditot, hogy amíg nem érünk oda, addig őrizze a fiúnkat. Szerencsére még időben érkeztünk ahhoz, hogy elkerüljük Áronban a pánikot. Nagyon megörültünk egymásnak. Igaz, hogy először csak Emőt ölelgette, de Möci azt mondta, hogy ez természetes, mert minden gyereknek ott volt az anyukája, neki miért ne legyen.

Dömsödig meg sem álltunk. Bepakoltunk mindent, közben Möci megmelegítette a grillcsirkét, addig én meglocsoltam a veteményest és némi savanyúval a grillcsirke nagy részét beburkoltuk.

Áron azonnal beájult az ágyba. Mi még egy kicsit szaunáztunk és mi is lefeküdtünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése