Möcinek megártott a tegnapi szűk létszámú lakógyűlésen a döntést megünneplő alkohol, ezért reggel arra ítéltem, hogy pihenjen és mondja meg, hogy miket tegyek az ünnepi ebédet előkészítendő.
Reggeli után kimentem Budaörsre egy rövid megbeszélésre, majd bementem a bányába a huzikáért, hogy délután azt is levigyük Dömsödre elkezdeni a lakókocsi napelem szerelését.
Amikor a ház mellett leakasztottam a huzikát, még elmentem az optikushoz, aki a szemem vizsgálata után nem biztatott a bal szememet illetően. El fogok menni egy szemészeti szakrendelésre. Még az is lehet, hogy szürke hályog, amiről azt mondják manapság, hogy egyszerűbb és kisebb a kockázata mint egy pedikűrnek.
Leszaladtam az Eleven Centerbe Emőke szülinapi ajándékáért. Nekem tetszett a névtábla, remélem neki is fog tetszeni. Möci segített becsomagolni a névtáblát egy háromszög alakú díszcsomagolásba.
Lassan elkezdtünk készülődni az ünnepi ebédhez. Megjött Emőke és Csabi is lejött. Zoli egy hatalmas csokor rózsával állított be. A pulykamell, amit Möci tegnap bepácolt, nem lett olyan puha, mint ha azt fokhagymás tejben áztatta volna. A sárgarépa párolása inkább megégetésre sikeredett, a lazacsült sem volt az igazi, de a saláta nagyon finom volt. Csabit határozottan idegesítette, hogy én kritizálom az anyukája főztjét. Emőke viszont exkuzálta magát Zoli előtt, hogy mi itt mindig nagyon finom kajákat szoktunk főzni.
Emőke megkapta az ajándékokat. Mi Áronnal azt a becsapós, beugratóst találtuk ki, hogy újságpapírból építettünk egy hajót, aminek a háromszögletű díszcsomag lett a vitorlája és majd figyeljük Emőke arcát, hogy tőlünk csak egy újságpapír hajót kap. Áron imádja a beugratós meglepetéseket. Emőke nem lepődött meg különösen a snassz ajándék láttán és így csak a hosszas unszolásunkra bontotta fel a hajó vitorláját, a névtáblának viszont nagyon örült.
Áron csodálkozva hallgatta Zoli ebéd előtti imádkozását. Az ebéd kudarcától nem hagytuk elrontani az ünnepet. Kaja után bementünk a nappaliba és Zoli gitárjátékát hallgattuk.
Möci úgy döntött, hogy nem tart velünk Dömsödre, helyette inkább pihenéssel gyógyítgatja magát. Nem álltunk meg sem a TESCO-nál, sem a Bureknél, hanem egyenesen mentünk a bázisra. Dömsödön azzal kezdtem, hogy Béninek megköszöntem, hogy több mint egy héten keresztül gondját viselte a veteményeseinknek.
Utána megkértem Zoli bácsit, hogy tegye be az akkut a huzikába, mert én még nem merek ilyen súlyos darabot emelni és a huzikát a saját lábán akartam a moverrel begurítani. Ez elsőre nem ment, mert ehhez nem volt az akku eléggé feltöltve. Így azután a kerítés mellé húztuk a huzikát és a kábelhosszabbítóval töltésre kapcsoltam az akkut. Meglocsoltam a veteményest. Jelképesen vacsoráztunk valamit, majd eltettük magunkat holnapra. Áron még nekiállt, hogy a Pál utcai fiúk-at elolvassa még egyszer, mert jövő szerdán abból fognak dolgozatot írni, de csak ötven oldal olvasott, azután ő is eloltotta a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése