Elfelejtettük megszámolni a szoba négy sarkát a lefekvéskor. Nagyon lassan készülődtünk a reggelihez. Volt már 10 óra is amikorra megreggeliztünk. Áron nem élt a sétára való meghívásunkkal és inkább itthon maradt játszani Artúrral.
Möcivel nagy sétát tettünk. Bristol csendes, nyugodt, tiszta városka több mint 400 ezer lakóssal. Amikor elfáradtunk, egy parkban pihentük ki magunkat. Az idő napsütéses, de egy kicsit szeles.
Kettő után a hasunk vitt haza. Gulyás leves volt, utána Dömsödön sült diótortával.
Artúr megígérte, hogy kihív egy sakkpartira, de azt előre megmondta fenyegetőleg, hogy ő apát már kétszer megverte.
Együtt az egész család, csak Samó és Leó nincsenek itthon, ők suliban vannak. Artúr ma szabadnapot vett ki. Úgy értettem, hogy minden gyerek hiányozhat minden trimesterből három napot. Így azután Áron és Artúr egész nap játszottak.
Délután megjött Leó és Samó is. Leót kihívtam egy parti sakkra és adtam neki egy bástya és egy futó előnyt.
Emővel alig tudunk betelni ezzel a kilenc fős családi élménnyel. Egyfolytában erről áradozunk.
Kimentünk a helyi TESCO szerűségbe vásárolni. Egy vevőt kellett megkérdeznünk, mert nem találtuk a cukkinít. Olyan határtalan készséggel segített, hogy az már szinte zavarba ejtő volt.
Visszatérve Emő készítette a salátát én meg sütöttem a kolbászkákat.
Samó bekészítette nekünk a "Benjamin Button csodálatos élete" c. filmet a vetítőbe. Lefekvéskor el is kezdtük nézni, de hamar elálmosodtunk, ezért elhalasztottuk a mozit holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése