Ébredéskor megállapítom, hogy az idő odakint olyan szar, hogy akár enyhe telünk is lehetne. Amíg én a fürdőszobában vagyok, Möci lehalkítja a Bartók rádiót, hogy még egy picit tudjon aludni. Reggel hasonló küzdelem volt Áron felkeltésével, mint tegnap este a lefekvéssel. A kettő szoros kapcsolatban áll egymással, de ezt csak én tudom, ő nem ismeri el. A fogkeféjét nem találja (mert a bőröndből Dömsödön rámoltunk ki és azt ott is felejtette.) Negyed órával később hagyja el a lakást a kelleténél, de én őt ne sürgessem, mert időben be fog érni a suliba. A búcsúzáskor még figyelmeztetem, ne feledkezzen meg róla, hogy 1/2 4-re megyek érte, ott találkozunk a suli aulájában. A konyha ablakon kinézve rosszul leszek, amint látom, hogy sétál. Szerintem ilyenkor arra gondol, hogy na végre egy kis szabadság, csak nem fogok sietni, hogy hamarabb odaérjek, ahol egy hasonló szekatúra kezdődik elölről. Végre egy kis szabadság. A konyhaablak elől a szobájába megyek, ami úgy néz ki, mintha a Palesztinok ide is belőttek volna egy rakétát. Nem csinálok rendet, nem nyúlok semmihez, kivéve egy paradicsom palántához, amelyik egy tejfölös pohárban félig kiszáradva a padlón hever és a föld egy része ki van ömölve. Ezt megsajnálom, visszateszem belőle a kiömlött földet, adok neki vizet, visszateszem a polcra és gondolatban Áront is megsimogatom.
Möcinek még szólok, hogy nézzen be egy pillantásra Áron szobájába, de ő csak annyit mond: el tudom képzelni.
Adok a smaragdfa magoknak egy kis spricnit és reménykedem benne, hogy ki fognak csírázni.
Ketten készítjük a reggelit. Möci háromszor annyi kenyeret szel fel, mint amennyit megeszünk, mondván, ne kelljen elővenni a kést még egyszer. Reggeli után búcsúzik: "Majd jövök".
Leülök a számítógéphez. Át kell utalnom a hónap közben hitelkártyára vásárolt cuccok teljes összegét, különben jön a büntető kamat. Két oldalról is megsürgetem az oda-vissza játszó dömsödi villanyóra felszerelését.
Végre sikerült feladnom a Gyámhivatalnak az igazolást, miszerint meghosszabbítottam Áron OTP gyámsági Kincstárjegyét. Az egy külön fejezetet érdemelni, hogy az nem hogy nem értékmegőrző, de még minden évben le is nyúlnak belőle egy darabkát, amíg nem veszem megint a fáradtságot nekik nem megyek, mint azt tettem hat évvel ezelőtt.
Möcivel tartottunk egy nagy (2 órás) angolórát. Nagy leszúrásokat kapott, mert hetek óta nem foglalkozik az angollal, de még a leckéjét sem csinálta meg. Beígértem neki egy intőt, ha most sem csinálja meg a házi feladatát. Kimondottan jó a nyelvérzéke, de lusta disznó.
Együtt ebédeltünk és az angollal, meg az ebéddel úgy elment az idő, hogy mire észbe kaptam én késtem el az Áronnal megbeszélt találkozót. Robogtunk a teniszcentrum felé, de 4 percet késtünk a kezdéstől.
Anna észrevette, hogy megjegyzést teszek Áron játékára vonatkozólag, ezért kitiltott a pályáról. Már amúgy is majdnem megfagytam, ezért jól jött a kitiltásom. Bementem inni egy kávét és ott vártam meg a fiút. Annával megbeszéltem, hogy a gyerek Babolat ütő helyett nézzen Áronnak egy megfelelő méretű, súlyú Junior ütőt és üzleteljük le a cserét.
Laci telefonált, hogy holnap estére szeretnének rendezni a szülinapomra egy ünnepi vacsorát, amin csak mi öten vennénk részt ( Sándor házaspár.mi és R. Tamás), mi a véleményem. Möcit megkérdeztem és a válaszunk: örülünk neki és megyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése