Egyszer minden nyaralásnak vége

Egyszer minden nyaralásnak vége. Ma van az utolsó egész napunk itt a kempingben.

Elmentem a kisboltba, vettem egy vekni kenyeret, amiből Judit, majd holnap reggel szendvicseket készít az útra, két liter tejet és négy lekváros kiflit.

Elkezdtünk reggelizni, amiben számomra a fő szám a szardínia volt. Egyedül én ettem belőle, így a maradékot be kellett tenni egy, már kiürült üvegcsébe.

Reggeli után nagy elánnal kezdünk a pakoláshoz, amiben Áron és Levente is kivették a részüket. Először is kerestem egy olyan helyet a szerelvényünknek, ahol holnap reggel senki nem tud majd elénk állni, amikor el akarunk indulni.

Utána meglátogattam a recepciót és összeállíttattam a számlánkat. Az összeg nem volt veszélyes. A két hét (de milyen két hét!?) Négyünknek összesen 100.000.- forint volt. Judit erősködött ugyan, hogy akkor az ő részük, ebből 50e, de 30e-nél nem engedtem többet, mondván, hogy a lakókocsit nehogy már elfelezzük, mivel az nekünk akkor is ennyibe került volna, ha ők nem jönnek. Még egy picit Duolingóztam, azután folytattam a pakolást.

Amikor a dolgok nagy részét már összepakoltuk, lementünk a tengerre, hogy attól is elbúcsúzzunk. Szerencsénkre ma már nem tűzött annyira a nap, hogy ne fájdítsa annyira a szívünket.

Délután lekötöttem a hűtőládát a lakókocsiról és felavatva az új pákát a zsinórját megtoldottam egy szivargyújtós dugaszolóval.

Free Wifi-nél elvégeztem a napi Duolingót, nyertem két sakkpartit.

Este hétre lett készen a vacsora. Én a maradék töltött káposztát ettem, de a fiúk hagytak a milánói makaróniból is, amire sajtot szórtam.

Vacsora után a pakolás befejező fázisai következtek. Mindent megpróbálunk úgy csinálni, hogy reggel csak beülni és indítózni kelljen.

Ketten is odajöttek hozzánk, akinek tölteni kellett a mobiltelefonját. Az albán-norvég páros még fizetni is akartak. A német szomszédok pedig ellentmondást nem tűrő módon adtak sok doboz 7 Up-ot a fiúknak. Velük megbeszéltem, hogy reggel átparkolnak valahova, hogy mi könnyebben ki tudjunk menni a szerelvényünkkel.

Mi még mindent előkészítettünk a reggeli induláshoz és úgy kezdtünk visszavonulni.

Este még átjött István, hogy elbúcsúzzunk: Meg is adta az elérhetőségét, én pedig megígértem, hogy ha októberben találok egy jó ár/érték arányos lakóautót, akkor jelentkezem, hogy rábeszéljem a közösködésre.

Mi még játszottunk egy búcsú ACTIVITY-t, azután eltettük magunkat holnapra.