Ez nem lesz egy piros betűs ünnep a naptáramban. Az éjjel arra ébredtem
fel, hogy Leó kijárt hányni. Úgy látszik, hogy a nagyon csípős, nagyon
fokhagymás kaja megviselte a gyomrát.
Az első időellenőrzés, amit még félálomban tettem 7:06-ot mutatott, tehát
időn beül voltam. Még arra is volt időm, hogy megborotválkozzam, és mindenből
tisztát vegyek. Amikor Emőke ½ 8 körül átjött, akkor még nem volt rajtam sok
ruha, mert nekem csak ¾ 8-kor kell indulnom. Félve hagytam itt alva a fiúkat,
de egyszer majd csak megjövök.
¾ 8-kor szálltam fel a 8E buszra, majd M4 M3 és egy kis séta a klinika
felé. ½ 9-re be is tudtam jelentkezni a Beteg Felvételin. Utána türelmes
várakozás. A nővérek fele szabadságon van, a másik fele elment külföldre
dolgozni. Nagyon lassan kerülök sorra. Már több mint két órája ülök itt, úgy,
hogy a korábban megbeszélt időpontra jöttem. Az időt arra használom, hogy
fejben kidolgoztam a lakóautó projektemnek a B. verzióját. A rendelkezésre álló
összeget be kell fektetni. Utána (kost was es wolle) kerül, amibe kerül, minden
alkalommal bérelni kell egy lakóautót a befektetett összeg hozamából és akkor
nem engem terhelnek a fenntartási
költségek, a kötelező biztosítás, a súlyadó, a szervizek, az olajcsere, az
elkopott gumik cseréje, a kétévenkénti műszaki vizsga stb. és nem nálam
amortizálódik a jármű.
A tükrözéstől nagyon be vagyok szarva, így minél később kerülök sorra,
annál jobb. Legszívesebben annak örülnék, ha H. András adjunktus úr kiszólna,
hogy maga menjen haza, igyon meg egy Unikumot az egészségemre és csak egy hét
múlva jöjjön vissza. De nem így történik. Egyszer csak szólítják a nevemet és a
vizsgálat elkerülhetetlen. Olyan szar, hogy ennél rosszabbat el sem tudok
képzelni. Úgy teszek, mintha egy bátor férfi lennék, holott egy gyáva fos nyúl
vagyok. Megcsinálta túléltem. Utána rögtön elmentem pisilni, mert tudom, hogy
ha nem megyek, nem kérdez semmit csak jön.
Nemsokára beszólítanak és az adjunktus úr közli, hogy a hólyagban semmi
rendelleneset nem találtak. Megírja a diagnózis és közli, három hónap múlva
újra megnézi. „Három hónap az nagy idő, addig még az oroszlán is megdögölhet”.
(Karinthy Frigyes után szabadon).
Csak kiváltom az antibiotikumot, amit három napig reggel-este szednem kell
és rohanok haza. A Gyógyszertárban még megengedték, hogy kivételesen náluk
pisiljek.
Mire hazaértem, már sem a Norciék, se a Microsoft nem voltak elérhetőek.
Szerintem dél körül indulnak.
Áront megkértem, hogy mint három napja kérem, csináljon rendet a szobájában
és tegye élhetővé a konyhát is. Bár ez nem sikerült tökéletesen, mi azért nemsokára
indultunk.
Az első állomás a TESCO, pedig nincsenek visszaváltandó göngyölegeink.
Áron javaslatára bent először elmentünk valamit ebédelni. Ő egy nagy szelet
pizzát vett, én pedig Gung Bao csirkét a kínaiban. Vettünk sütni való kolbászt,
csirkeaprólékot, leves zöldséget és sokféle italt.
Nagyon gyorsan végeztünk és már indulhattunk is tovább Dömsödre.
Még javában sütött a nap, amikor leértünk, ezért én azonnal felkaptam egy
fürdőnadrágot, bekaptam egy unikumot és irány a Duna. Áron is követett a
stégig, de ott közölte, hogy túl hideg a víz, pedig csak sportos volt a
hőmérséklete. Majdnem egy órát úsztam és amikor kijöttem tüzet raktam a kúp
alatt és feltettem a kőre két szál sütni való kolbászt.
Ez némi kenyérrel és hordós káposztával vacsorának is beillett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése