Kipihenni a nyaralást, az sem egyszerű

Késő reggelig aludtunk. Áron lement, hogy a notebookján „bepótolja” a játék elmaradásait, én pedig megírtam a hazaút történéseit, amivel ½ 11-re végeztem.

Felhívtam a Nóra nagyit, hogy mit szólna ahhoz ha már ma felmennénk hozzá és útközben miket vásároljunk neki. Azt mondta, hogy nem tudja, de majd ha odaérünk, megbeszéljük.

Elkezdődött a hazaútra pakolás. A csomagolásnál figyelemmel voltunk arra, hogy miket vigyünk a Nagyinak. Mindenesetre tettem a kosárba saját termésű paradicsomot, paprikát, uborkát, körtét.

Még egy utolsó pillantást vetettem a legkisebb smaragdfánkra, hogy a Gazdagréten összehasonlítást tudjak tenni az otthonival. Áron is pakolta a cuccait és a Manna bezsuppolása is az ő feladata volt.

Gyalog elsétáltuk az étterembe, a kapura pedig kiírtuk, hogy a „Kukacosban vagyunk”, ha netalán Juditék keresnének a palacsinta ügyben, akkor tudják, hogy hol találhatnak.

Áron a szokásos rántott sajtját rendelte sült burgonyával, míg én egy babgulyást. A Nóra nagyinak pedig bedobozoltattunk egy tejszínhabos hideg meggylevest.

Amikor visszamentünk, Mannát is bedobozoltuk az autóba és indultunk. Áron még beszólt Juditéknak, hogy ne keressenek minket, mert korábban megyünk, hogy felugorhassunk a nagyihoz.

Egy óra múlva már a nagyinál is voltunk. A Sparból vittünk neki sok mindent, de legjobban a hideg meggylevesnek örült, meg annak, hogy láthatott minket. A meggyleves egy részét rögtön el is fogyasztotta.

½ 8 körül elindultunk hazafelé, aminek Manna örült a legjobban, mert ő mindeddig az autóban szobrozott. Otthon azután rávetette magát a kaja tálkájára.

Mindent sikerült felvinnünk. Katika szépen rendbe hozta a lakást. Felbontottam a postámat, amik között volt néhány kínai küldemény is. Áron megfürdött, majd mind a ketten lefeküdtünk. Manna is kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon.