Postrader

Már ½ 5-kor felébredtem és nem tudtam tovább aludni.

Felmentem a net-re. Befejeztem a hétfői blog bejegyzést. Egyébként úgy döntöttem, hogy miután átmenetileg elvonultak felettem a fekete felhők, az ideiglenes napló darabokat fokozatosan be fogom másolni a publikus blog oldalra.

Felhívtuk Nóra nagyit és arra próbáltam rábeszélni, hogy a tegnap hűtőbe tett két főzelékből az egyiket melegítse meg magának ebédre.

Reggelire csak egy szelet zsíros kenyeret ettem, rajta két szelet felvágottal, amihez Áron nekem is vágott a zöldpaprikájából és hozzá egy kis csupor tejeskávét.

Áronnal abban egyeztünk meg, hogy egyszerre indulunk a városba, de mindenki csak a saját célja felé. Ez a busz végállomásig látványosan működött, de ott már külön buszra szálltunk. Ő a Kelenföldi végállomásra menő 8E-re, míg én a Nyírpalotaira szálltam.

Áron feladata az volt, hogy a gímiben megvegye a szeptemberi ebédjegyet és intézze az adminisztratív dolgait, én pedig a World Auction-hoz tartottam tárgyalni.

Böbe doki nagyon kedvesen fogadott, majd behívta a Ferit, hogy röviden foglalja össze a fejleményeket a Postrader-be. Nekem tetszettek az eredmények és a fejemben már kerestem is, hogy én hogyan tudnék ezen a szekéren még tolni egyet. Közben persze az is érdekelt, hogy ha már két piacon is befektettem, akkor mikor lehet kinyitni a „meleg víz” csapot.

Amikor hazaértem Áron már nagy pakolásban volt, de még nem jutott a végére. A legnagyobb baj az, hogy miközben több garnitúra lakáskulcsot hagyott el, közöttük volt egy „mester” kulcs is és másolni csak arról lehetett volna.

Nekirugaszkodtam a második mai feladatnak. A Telenor átmenetileg letiltotta Áron SIM kártyáját, mert az SMS-ben kapott felszólítás ellenére még nekem sem szólt, hogy számla elmaradása van. Minden dokumentumot összeszedtem, még Citi Bank oldalakat is kinyomtattam és úgy vonultam be a MOM plázában lévő Telenor Ügyfél szolgálatra. Hosszú rábeszélésembe került, hogy Áron hívószámát ismét aktiválják.

Ha már ott voltam, akkor vettem két adag sajttal töltött „borzas” rántott csirkemellet salátával. Az egyiket „Eat in”, a másikat Áronnak „Take away”.

Hazatérve elindítottam egy nagymosást és elkezdtem Duolingózni. Emőke is megjött és próbálta rábeszélni Áront, hogy mielőbb csináljon rendet a szobájában és főleg az íróasztalán, mert holnapután évnyitó. Ha Áron szeretné, akkor ebben szívesen segítek neki.