Hajnali ½ 5-kor szólalt meg Áron kütyüjének az ébresztője, de hogy minek,
arról fogalmam sincs. Mérgesen felébredtem, de nem volt kedvem átmenni, hogy elzárjam.
Abban bíztam, hogy majd Áron felébred és elzárja, de ez nem történt meg és így
5-ig egyfolytában ébresztett.
Kialvatlanul és mégis későn ébredtem. Megkérdeztem Áront, hogy mit szeretne
reggelizni. Én mondtam neki, hogy én ma egy egyszerű vajas-lekváros kenyérre
vágyom tejeskávéval, de ő inkább egy hagymás szalonnás rántottát kért három
tojásból.
Reggeli után mind a ketten leültünk a számítógép elé, persze, gondolom
más-más célzattal.
Amikor befejeztem a mai adag Duolingót, akkor kimentem, hogy a gyomlálást
is befejezzem.
A tojáshéjba ültetett smaragdfa magok csak nem akarnak kikelni. Ez idáig
csak a Judit módszere működött.
A gyomlálás után elkerülendő a fenyegetett büntetést, nekilódultam, hogy a
parlagfűvel borított részen is végig menjek a fűnyíróval.
Áronnak azt a feladatot adtam, hogy a mosógépből kirakott ruhákat
értelemszerűen tegye el mind a kettőnk szekrényébe.
Áron többszöri kérésemre segített a huzikába a klíma levegő
kiömlő nyílás karimájának a beragasztásában, mert ahhoz elengedhetetlenül két
ember volt szükséges.
Időben elindultunk és az ígért 8 óra előtt meg is érkeztünk Gazdagrétre.
Útközben felhívtuk Nóra nagyit és megbeszéltük vele, hogy holnap 12 óra
környékén megjelenünk nála.
Emőke örömmel várt minket. Gyorsan odaadtam a neki hozott almát, körtét, de
mire lementünk volna a kis kínaiba az már zárva volt. Emőke hozott valami
műkaját zöldborsó kolbásszal, amiben nem volt kolbász, de finom volt.
Gyorsan átutaltam a postaládában talált fizetési felszólításokat, hogy
ebből se legyen probléma.
Áron átment Emőkéhez és vitte a neki szánt almát, körtét.
Én lefürödtem és eltettem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése