A szokásos késői ébredés és felkelés után vita azon, hogy Áron jöjjön-e
velem a piacra vagy sem. Ha nem jössz, akkor én sem megyek – mondtam. Nagy
morgások közepette elszakadt az Internettől és jött, de a morgást a piacon sem
hagyta abba, csak már menjünk haza.
Vettünk két doboz tartós tejet és egy tejfölt, egy kiló zöldbabot, sütni
való szalonnát, csirkelábat és szívet.
Áron otthon elkészítette mind a kettőnknek a meleg szendvicsét, én pedig szedtem
hozzá paradicsomot, újhagymát és fokhagymát és melegítettem hozzá egy
tejeskávét.
Átutaltam az AEGON-nak a féléves casco-t. A fűtés automatikához használt Domino kártya egyenlegfeltöltést nem
tudtam úgy elvégezni, hogy az csak október 6-ától kezdje számolni a 180 napos
rendelkezésre állást.
Elkezdtem a mai Duolingót, de az már most látom, hogy a nap nem lesz elég
az egyéb feladatok elvégzésére.
Későn mentem a hentes boltba és már elvileg zárva volt, de azért
megkönyörültek rajtam és adtak egy nagy darab csont nélküli karajt, amit azután
otthon felszeleteltem, kiklopfoltam és jól megfűszerezve (só, bors, fokhagyma)
bepaníroztam. Áron annyiban segített, hogy a szeletek egy részét, amit
alufóliába csomagoltam felcímkézve egy dobozba rakta és eltette a mélyhűtőbe.
A zöldbabot megtisztítottam és feltettem főni, miközben elmentünk egyet
úszni a Dunába. Áron csak keveset, de én egy órát úsztam. Nem lehetett
semmilyen kifogásunk a vízre. Nem volt hideg, nem volt meleg, nem volt piszkos,
finom volt, mint a Duna.
Amikor visszajöttünk már semmi dolgom nem maradt, mint bekapcsolni a
fritőzt, közben behabarni a zöldbabot liszt és tejföl keverékével és megsütni a
karajokat.
Az ebéd (de már vacsorának is beillett) finomra sikerült.
A nagy locsolás után még Duolingó, online sakk és eltettem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése