Meghozták a tüzelőt télire

Viszonylag korán keltem. Az idő szép napos, de már őszies és hűvös van. Gyorsan elgurultam a Vegyesboltba, hogy még kapjak burján kenyeret.

Útközben találkoztam G. Lacival, akinek elmeséltem a grillezővel kapcsolatos kudarcélményeinket. Laci azt mondta, hozzam el, szívesen megnézi.

Reggelire tükörtojást sütöttem füstölt szalonnán és előtte 1-1 ruszlit tálaltam tejföllel. Utána tejeskávé és kakaó.

Felhívtuk Nóra nagyit. Talán egy kicsit jobb volt a hangja.

Dezsőtől megkérdeztem, hogy az idén honnan vegyünk fát a cserépkályhába. Gyivi Janit ajánlotta. Fel is hívtam és rendeltem tőle 10 mázsa tölgyfát. Azt ígérte, hogy ma délelőtt hozza. Ezért el kellett mennem, kivenni a falból pénzt. 11-re meg is a hozta a fát. Áronnal elkezdtük felstószolni az istállóban, de egy óra után mind a ketten elfáradtunk. Különben is nagyon elkezdett görcsölni a hasam. Bejövet könnyítettem magamon és akkor abban maradtunk, hogy tartunk egy kis pihenőt.

Alig hogy lepihentem, jött Levente és hozta a tabletjét, hogy installáljam neki az IGO-t. Már csak egy SD adaptert kellett keresnem, hogy elkezdhessem a műveletet.

Áron és Levente folytatták a fa bepakolását, amibe később én is beszálltam. Később Áron még Leventét is lebeszélte a munkáról. Áronnak felvetettem, hogy ha egyedül énrám marad a fa bepakolása, akkor ő akár haza is mehet. Ettől azután megváltozott a hozzáállása és végül ketten fejeztük be a bepakolást.

A füvön maradt fahulladék összegyűjtése is egy macerás feladat volt. Tanultam belőle és ha legközelebb fát hozatok, akkor előbb le fogok teríteni egy nagy lepedő méretű erősebb fóliát, hogy arra billentse a teherautó a rakományát.

Délután hosszan beszélgettem Bélával a jövő heti műtétjéről. Úgy éreztem, hogy Ő sokkal bátrabban néz a dolgok elé, mint ahogyan azt én tenném.

Feltettem az IGO-t az SD kártyájára és mivel már elindultak Ráckevére, egy borítékban bedobtam a postaládájukba.

Még vacsora előtt sikerült elveszítenem két sakkpartit. Túl erős ellenféllel párosítottak össze.

Vacsorára megmelegítettünk a maradékokból, de Áron annyira tele volt a rágcsákkal és ragacsokkal, hogy hamar feladta és az egész tányért betette a hűtőszekrénybe, mondván, majd később megeszi.