Az úgy van, hogy a lustákat a szorgalmasok keltik. Béni és
Anika már ¾ 9-kor átjöttek létrástul, vödröstül.
Béni átmászott és szedett is két nagy
vödörrel a barackból. Én csak örülni tudtam neki.
Gyorsan megreggeliztem, hogy mire Kati telefonál, már tudjak
indulni értük a buszmegállóhoz.
10 óra előtt pár perccel megjött a hívásuk és 10-kor a busz
is. Onnan egyenesen haza hajtottunk.
Kati hozott nekem egy kis üveg páleszt, de az üveget kérte
vissza.
A Munkásosztály (ez Józsi) rögtön hozzálátott a sárgabarack
szedésének, Kati, meg én leültünk tanulni.
Józsi egymásután kérte az üres rekeszeket, Katinak pedig kénytelen be kellett látnia, hogy az általam
korábban küldött leckéket nem lehetetlen megtanulni, csak a módszertanban kell
egy kicsit változtatni. Ezt le is jegyzetelte és ennél a pontnál abba is
hagytam a bizonyítási eljárást.
A ráchalászlére nem sikerült rábeszélnem őket, helyette Kati
unikumot ivott, Józsinak pedig készítettem egy kávét.
Közben átjött az ácsmester Béniéktől és elmondta, hogy milyen
műszaki feltételekkel fejezné be a kocsi beállót.
A barackot, amit Józsi maguknak szedett betették az autóba
és miután én nem ittam egy szem alkoholt sem, ki tudtam őket vinni a
buszmegállóhoz.
A búcsú után visszaindultam, de csak Gabikáékig jutottam el. Ők
nem voltak kaphatóak, hogy legalább maguknak szedjenek egy kis barackot,
viszont, hogy megkönnyítse az életem, egy hálóban adott vagy tíz befőttes
üveget, amiket csak el kellett mosogatnom és betenni a fertőtlenítő gőzölőbe.
A kései ebédre melegítettem magamnak egy adagot a ráchalászléből.
Most, hogy lettek üvegek is, elkezdődhet a lekvár befőzés második turnusa is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése