7:00 Ébresztő.
Reggeli készítéssel kezdtem. Elővettem a hűtőből a CBA-ban
tegnap vásárolt, de még bontatlan Gazda tejet. Ez volt ott a legdrágább fajta
389.- Ft és egy bögrényit megmelegítettem nescafe-val, mézzel. A kávé azonnal összement.
Megnéztem a kupakon a szavatossági időt 2019.07.27. (tehát holnapután járna le).
Szerencsére a zsebemben megtaláltam a blokkot, mert már
volt, hogy egy reklamációmat azért nem ismertek el, mert nem tudtam igazolni,
hogy mikor és ott vettem.
Kihívták az üzletvezetőt, aki azonnal és készségesen
megkérdezte, hogy mit szeretnék, kicserélni az árut vagy visszakapni a pénzt.
Mondtam, hogy hozok egy másik palack tejet a polcról.
Meglepetésemre ebből a 27-dikei dátummal még ott sorakoztak jócskán
a Gazdatej palackok. Elővigyázatosságból egy másik márkát, egy bizalomgerjesztőbb dátummal választottam.
A pénztárnál a vezetőnő egy szó nélkül visszafizettette
pénztárosnővel a különbözetet.
Idáig nem lett volna semmi probléma és bár ez és más egyéb
kellemetlen konfliktus köztem és a CBA között már többször előfordult, de ami
ezután történt, az nálam is kiverte a biztosítékot.
A vezetőnő elnézést kért, majd hozzátette, hogy ők nem
tehetnek erről. Én erről mást gondoltam, de nem akartam vitát nyitni és csak
annyit javasoltam, hogy ezt a szállítmányt a polcról és a raktárból jegyzőkönyv
kísérete mellett vonják ki a forgalomból. Mire a vezetőnő a kezével legyintve,
mintha azt mondta volna:
„annyi macerát nem ér az egész probléma, azt a 20 palackot, ami a
polcon van és azt a 200 palackot, ami a raktárban van, majd még elviszik, és
nem mindenki lakik ilyen közel, mint Ön és akkor vissza se fogják hozni.”
Ezen annyira felkaptam a vizet, hogy azt találtam mondani, én
csak egy vevő vagyok, és nem vagyok semmiféle hatóság, de ha azonnal nem
intézkedik a készlet kereskedésből való kivonására, én most felhívom a
Fogyasztóvédelmi Felügyeletet, hogy jöjjenek ki, én is itt leszek, hogy be
tudjak számolni a történtekről. Nem valószínű, hogy a cég (Fidesz kötődés ide
vagy oda) 20-30 millió forint büntetés alatt ezt megússza.
A bejelentésem hatásos volt. A fülem hallatára és a szemem
előtt az üzletvezetőnő intézkedett. A 220 palack Gazdatejet önként kivonták a
kereskedelmi forgalomból.
Reggeli után nekem igyekeznem kellett, hogy összeszedjem magam, mert B.
Gábor, autóm nem lévén 12-re jön értem, hogy elvigyen Nagykátára az
ügyvédnőhöz, hogy végre megszabaduljunk a Kókai telektől.
A telek végül hál’ Istennek eladásra kerül, a vevő KP
kifizette és mi Gáborral feleztünk.
Nagyon hálás voltam Gábornak, hogy szerzett a telkünkre
vevőt és végül ma nyélbe tudtuk ütni az üzletet. A hálámnak megpróbáltam egész
nap hangot adni és bárhol, ahol megálltunk, mindig meghívtam hol egy
capuccino-ra vagy egy fagylaltra. (Az egyik fagylaltozó bejárata előtt „ELVIHETŐ”
felirattal nagy, tisztára mosott 5 literes üvegek voltak kitéve (záró
kupakkal!), amiből kettőt-kettőt elhoztunk kovászos uborkának.
Gábor haza hozott, de még útközben beugrottunk a Fókuszba
(Gábor vállalkozása), ami teli volt fotós cuccokkal.
Gazdagréten betettem az utolsó adag lecsót a mikróba, de
amikor Áron mondta, hogy majd ő is szívesen enne belőle, akkor kivettem és
visszatettem a hűtőbe, én majd útközben eszek valamit.
Még levittem egy ballon vizet a smaragdfának, azután
indultam Dömsödre, mert már későre jár, elmúlt 8 óra.
Közben Norci írt, hogy sikeres lett a 220 V-ról a töltés és
272 km hatótáv van az autóban.
A 8E busszal és a frissen tanult 1-es villamossal mentem a
Népligeti Volánbusz pályaudvarra.
Egy ¼ 10-kor induló buszt sikerült elcsípnem, amivel későn érkeztem
Dömsödre és házőrző kutyák csaholása közepette tudtam csak a gyéren
megvilágított úton a házig gyalogolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése