januári túra könferencia

8-kor ébredtem. Rendbe tettem a blog elmaradást.

Bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy a töltő végül ennyi ember kezén-közén eljutott-e Norcihoz, de még nem merem felhívni őket, mert még biztosan alszanak.

Az új hír, hogy már a telepen van, de még az is alszik, aki odavitte.

Lementem a CBA-ba és vettem a tervezett lecsóhoz alapanyagokat, úgymint vöröshagyma, lecsópaprika, fürtös paradicsom, lecsókolbász és csirke szárny. Ezeken kívül még tejet, sajtot és császár szalonnát is vettem.

Amikor lementem, Mannát is kiengedtem és a smaragdfa is kapott egy balon vizet.

Feljövet, rögtön elkezdtem egy nagy fej vöröshagyma felaprításával és kevés olajon való megdinsztelésével a lecsó készítését. 

Belekarikáztam a hajától megfosztott lecsókolbászt és mehetett bele a rengeteg lecsópaprika, no meg forró vízbe mártott lehajazott paradicsom.

Kapott egy kávéskanál sót és kis lángon, de fedő alatt, elkezdett főni a lecsó.

Közben megmostam a szárnyakat és három részre darabolva azokat is beledobtam.

Nekem közben el kellett indulnom, mert Jancsinál du. 2-re lett kitalálva a januári túra részleteinek a megbeszélése.

Áront megkértem, hogy nagyon figyeljen a lecsóra, és ha kell, a platnit vegye vissza 1-es fokozatra.

Jancsi kávéval, fügepálinkával és hideg sörrel színesítette az amúgy is nagyon színesen előadott öt hetes útitervet.

Közben B. Gábor telefonált, hogy holnap délben jön értem Gazdagrétre és megyünk Nagykátára az ügyvédnőhöz a Kókai telekügyben. Ha sikerül eladni, akkor nem csupán egy kis pénz áll a házhoz, de nagy kő is  leesik a szívemről.

Hazajövet javasoltam Áronnak, hogy jöjjön együnk a lecsóból, de ő mondta, hogy nem kér, mert ő már készített magának rántott csirkemellet rizzsel.

Áronnal nagyon nehéz rendet tartatnom a szobájában.