Már 7-kor felébredtem. Szép napos nyári napnak nézek elébe.
Bár Gabika igyekezett lebeszélni arról, hogy a kocsi beálló
oszloplábazataihoz a betontuskókat magam készítsem el, mégis gondolkozom rajta.
Kiszámoltam, hogy az öt betontuskóhoz mennyi sóderre és
500-as cementre lenne szükség.
Reggelire felszeleteltem egy a hűtőből kivett rántott
csirkemellet és azt falatoztam csípős paprikával, utána tejeskávé.
Az idő ilyetén múlása persze nem tántorított el attól, hogy
a lustálkodást bő délig ne folytassuk Mannával.
Közben persze próbálkoztam, hogyan kellene küldeni Dubó
Katinak egy Dropbox meghívót, de ez elsőre nem jött össze.
Kimentem a konyhakertbe gyomlálni. Az egy dolog, hogy a
fizikai terhelhetőségem évről-évre érezhetően csökken, de hogy már az eszem is
kevés ehhez, az kétségbeejtő. A magamfajta koca konyhakertész a paradicsomot és
a paprikát még szemre meg tudom különböztetni, de már ezeket a ritkábban
előforduló fűszernövényeket, mint a bazsalikom, oregánó, menta már alig.
Mindebből az a tanulság, hogy amíg ezek nem jönnek
csuklóból, addig az elültetésükkor egy kis botra ragasztott cédulkával kell
jelezni, hogy „NEM GAZ”, hanem pl. levendula!!
Ebédre megsütöttem néhány kocka oldalast, pár szelet
krumplit és azt ettem kovászos uborkával.
Tegnap azt ígérte Józsi, hogy ma délután átjön barack
ügyben. Nem tudom, hogy nála meddig tart a délután, de most már 6 óra van,
viszek át neki egy zacskóban pár kiló sárgabarackot. Nem volt otthon, ezért
csak betettem neki a kerítésen belülre.
Átmentem a szomszédba Gabikáékhoz. Ferivel megittunk két kupica páleszt és 8-kor tőlük is elbúcsúztam.
Itthon nagy locsolás.
Lefekvéskor Manna először csak dörgölődzött, hogy
simogassam, majd keményebbre fogta a figurát és harapdált, hogy most már
engedjem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése