2019. július 23., kedd

Kikötötték a Fi relét


Hajnali 4:45-kor arra ébredtem, hogy a fi relé megint leoldott. Kibotorkáltam a villanyóra szekrényhez és a rutinom szerint mindent visszaállítottam.
Próbáltam visszaaludni, de azért néha odapillantottam a dugaljak glimm lámpájára, mert joggal tartottam attól, hogy megint le fog oldani.

Hívott B. Gábor, hogy (autóm nem lévén) csütörtökön levinne Nagykátára, hogy az ügyvédnőnél pontot tegyünk a Kókai telek ügyére, mert az csak egy púp a hátunkon.

Nagyban Duolingóztam, amikor örömömre hívott L. Jancsi, hogy holnap délután találkozhatnánk a Kelenföldi lakásán. Ott lesz L. Pisti is és akkor már meg tudnánk beszélni konkrétumokat a jövő januári Dél-kelet Ázsiai túrával kapcsolatban.

Addig-addig könyörögtem M. Lajosnak, míg megígérte, hogy ma délután 4-re eljön és megpróbál valamit tenni a Fi relével.

Elsétáltam a Dabi Vegyesboltba egy ½ kiló kenyérért, meg egy darab császárszalonnáért. Visszafele bementem a „Kukacos” étterembe és rendeltem egy ponty patkót és egy görög salátát. Nagyon finom volt és jól is laktam vele.

Az idő csodálatos, 30 °C hőség van. ¾ 3-kor gyorsan beugrom a Dunába egy nagyot úszni, mert 4-re vissza kell érnem.  

Hiába igyekeztem, hogy 4-re visszaérjek és vissza is értem, de mire megjöttem M úr itt járt és be is szerelte a főelosztó sorkapcsokat és kiiktatta a Fi relét. Most egy kicsit nyugodtabban hagyom el terepet.

Mindent összecsomagoltam, és mint egy málhás úgy indultam a buszmegállóhoz. Amikor már helyet foglaltam a buszon, akkor derült ki, hogy Klári is ugyanazon a buszon van.

Népligeti buszvégállomásra értünk, Klári ott magyarázta el, hogy sokkal jobban járunk az új 1-es villamossal, mint az M3-as és M4-es metróval, kiváltképp azért, mert az M3-as metrót egy darabig Metrópótló autóbusz helyettesíti.

Nekem tetszett ez az újítás. Kelenföldtől már a szokásos 8E busszal jöttünk haza.

Áron szöbája, de az egész lakás úgy néz ki, hogy ha nem lennék fáradt, akkor legszívesebben visszafordulnék.

Vittem le vizet a smaragdfának. mert szerintem a szomjhalál szélén már a végsőket rúgja.


Norci megbeszélte Áronnal, hogy ő fogja elvinni a töltőt a Budakeszi Útra, ahonnan valaki viszi majd Norciéknak.

Annak persze egyáltalán nem örültem, hogy minderre 1/4 10 után került sor.

11 után hívtam is Áront, de nyugtatgatott: "Ne aggódj Apa, egy órán belül otthon vagyok."

Éjfélre hazaért és Mannát is felhozta. Nehéz egy apa sorsa.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése