igazolásom van arról, hogy élek

Ma megint több intézni valóm is van.

A legfontosabb, hogy nyolcra beérjek az MR-re a MARGIT Egészség Központba (II. Henger u. 2a.)

7:15-re volt beállítva az ébresztő óra.

Meg se mertem próbálni, hogy, akkor még egy picit aludjak, mert abból csak baj lehet. Azonnal felkeltem, magamhoz vettem a beutalót és a korábbi zárójelentéseket és indultam.

Nagy a reggeli dugó és az úti cél végén nehéz találni szabályos helyen parkolót.

Bejelentkeztem, átadtam a papírjaimat. Ki kellett töltenem egy kétoldalas űrlapot, aminek az volt a lényege, hogy ha az MR során bármilyen probléma keletkezne, azért kizárólag én vagyok a felelős.

Hamarosan rám került a sor. Kicsit nekivetkőztem, megkaptam a fülhallgatót és felfeküdtem az ágyra, ami bevitt az alagútba.

Eleddig még sosem volt ilyenben részem. 15 percesre ígérték a vizsgálatot. Ha a zajterhelést leszámítom, akkor egyáltalán nem volt kellemetlen. Amikor a vizsgálatot vezető közölte, hogy a vizsgálat közben nem szabad mozogni, rögtön elkezdett viszketni a szemem, köhögnöm kellett és tudtam, hogy az a póz, amit az elején felvettem, az 15 percig tarthatatlan, de a szabály az szabály.

Az egész procedúra túlélhető volt. a vizsgálat végeztével kaptam egy CD-t és az eredményt majd email-ben közlik.

A második intézni valóm egy egyszerű adategyeztetés a GRAWE biztosítónál, ami rippsz-ropsz működött.

A harmadik, miután telefonon közölték, hogy az „életben lét” igazolásom elkészült, és azt  az ÚjBuda Önkormányzat Bocskai úti Kormányablak irodában vehetem át, odamentem.

XXI. században az nem elég, hogy az ember jól érzi magát a bőrében, kialudt, jóllakott, szeretik és szeret, süt a nap, zöld a fű és kék az ég, az egészhez még az is kell, hogy legyen arról írásos igazolása, hogy ÉL.

Elmentem, átvettem és végre indulhattam haza.

Útközben betértem az Apor Vilmos téren a büfébe és bekaptam egy sültkolbászt két sarka kenyérrel és mustárral.

Otthon beborítékoltam az „életben lét” igazolást, frankíroztam és elvittem a postára, ajánlva feladni a német nyugdíj Intézetnek Deutsche Rente Service.

Hiába tettem a Borítékra annyi bélyeget, mint tavaly, az idén kicsit árat emelt a Magyar Posta és rá kellett még fizetnem 1575 forintot. Nesze neked 2,7 % infláció.

Az ATM-nél felvettem 10.000.- forintot Áronnak némi kaja kiegészítésre, a hétvégére.

Dél körül indulhattunk Mannával kettesben Dömsodre.

Szigethalom bejáratánál megvettem a húslevesbe való húsokat (marha lábszár, csirke far-hát és csirkeaprólék). 

A zöldség beszerzés már nem lett ennyire sikeres. Ha minden zöldséget, ami a húslevesbe kellene, ott vettem volna meg a Gyümölcshalomban, (1200.- Ft.), majdnem többe került volna, mint a hús. 

Nekem ma mindenről az infláció jut az eszembe.

A bázisra érve a sorrend: Manna szabadlábra helyezése, utána egy korty unikum és kezdődhet a húsleves készítése. 

Amíg a lábasban a húsok főttek, addig a konyhakertből összeszedtem és megpucoltam a zöldségeket, amik csak a második fázisban kerülnek bele. Közben jöhet a fűszerezés (só. kakukkfű, tárkony, lestyán, erős pista).

Drága megboldogult nagymamám. már 12 éves koromban arra tanított, ha nem akarom, hogy zavaros legyen a húsleves, nagyon lassan főzzem, ne zubogjon, csak gyöngyözzön a főzet és egy hagymát is főzzek bele, amiről csak tálaláskor távolítsam el a haját.

Ha úgy érzem, hogy kicsit elsóztam, vagy a kelleténél több csípőst tettem bele, főzzek bele egy szem krumplit is.

A legvégén került a főzetbe egy kevés cérna metélt. Nagyon finom lett.

Ha Jamie Olivér (Ő ma a világ egyik leghíresebb szakácsa) megkóstolná a húslevesem, a tarkómra szegezné a pisztolyát és azt mondaná: „Most szépen, tagoltan mondja el, hogyan készítette, miközben minden félreérthető mozdulatot kerüljön.”

Vacsora után egy nagy locsolással háláltam meg a konyhakertnek, hogy a zöldségeket ingyen adta.

A maradék és immáron egy kicsit kihült leves nagy része üvegekbe és a hűtőbe került, míg egy dobozzal a mélyhűtőbe.