1/2 8 előtt ébredtem és már
kezdtem azt hinni, hogy az éjszakai pihenés jót tett, de nem. Amikor óvatos
mozdulatokkal kimentem, már nincs is szükség, hogy megerőltessem magam,
ugyanúgy belenyilallt, mint tegnap. Ennek így nem lesz jó vége, előbb utóbb
valamilyen drasztikusabb beavatkozásra lesz szükség.
Már dél van, de csak a magam nagy
rábeszélésére merek felkelni, pedig muszáj.
A hűtőből kivettem a Pizsu hozta
gulyáslevest, de félve, hogy nehogy akkor nyilalljon bele a derekamba, amikor a
kezemben van az üveg, mert akkor azt elejtem vagy eldobom. Sikerült a felét
megmelegítenem és egy pirítóssal azt ettem ebédre.
Tudomásul kellett vennem, hogy ez
magától nem fog rendbe jönni és csak egyre rosszabb lesz.
Áronnal beszéltem, hogy vegye fel
a kapcsolatot a Leóval és egyeztessenek a Horányi együttléttel kapcsolatban.
3 óra tájban elhatároztam, hogy
kimegyek úszni, hátha az javít az állapotomon.
Nagyon nehezen jutottam ki a
stégig a létrával, de végül kijutottam.
Úszás közben Z. Palival beszéltem, aki ott állt a stégjükön és megígérte, hogy este fog áthozni fájdalomcsillapítót.
Az úszás Archimedesinek
köszönhetően nagyon jól esett, de az elvárt eredmény elmaradt.
Több részletben tudtam csak
visszajönni.
Amikor Pali megjött a
fájdalomcsillapítóval, már a fenti hálószobában feküdtem. Rögtön bevettem egy
szemet, de a helyzet egyre rosszabb és egy fél óra múlva még le se tudtam
menni, annyira fájt a nyilallás.
Pizsu felhívott, érdeklődött a
hogylétem felől, és amikor megtudta, hogy az egyre rosszabb, azt mondta: mégiscsak jobb lett volna, ha
délután hazahoznak Dömsödről, de ezt még most is megtehetik.
Este 9 óra után Jozsó elindult
értem. Hálás vagyok érte, mert ez már egy fél gyógyulás.
A hűtőszekrényből, ha nem is
könnyen, de kivettem a gulyásleves megmaradt felét és megmelegítettem magamnak.
A készülődést azzal kezdtem, hogy
elindítottam a megtelt mosogatógépet.
Zsuzsi biztatására megkerestem az
Apranax Dolo krémet és bedörzsöltem vele a hátamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése