½ 8-kor ébredés, de a lustálkodás még egy órányit ágyban
tart.
Reggeli készítés.
Megjött P. Matild és a férje, kérték, hogy menjek át néhány
dolgot megbeszélni. A telekügy lezárása közöttünk nem megy olyan simán, mint
ahogyan azt elképzeltem. Még 29-én lesz egy utolsó találkozásunk.
Gabikáéknál kávéztam és kikaptam tőle, amiért nem a Stefi
jön le Dömsödre, hanem nekem kell felmennem Budapestre.
Úgy számoltam, hogy a 3 óra előtti buszt fogom elérni.
14:23-kor fejeződött be az egyik letöltés és fél háromkor
tudtam indulni. Az utolsó 20-30 métert már futva kellett megtennem, mert a busz
szemben velem már a megállóban állt és csak a gépkocsivezető jóindulatán múlt,
hogy megvárta, amíg odaérek.
Végül 5 perccel 5 óra előtt értem haza. Jozsóval és
Stefikével a lépcsőházban találkoztunk.
A másfél órára sikeredett német tanulás nagyon jó volt.
Stefike okos, értelmes és nagyon hallgat rám. Kedveli a stílusomat, csak azt nem érti, hogy a
gímijében miért nem én tanítom a németet.
Utána megmelegítettem a Zsuzsi küldte káposztás
cvekedlit. Előtte persze egy unikum,
utána egy sör.
Kamaszkorom egyik kedvencét (Verne Gyula: Rejtelmes sziget)
töltöm le angolul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése