Mégis találtam Bükfürdőn egy viszonylag kedvező árú szállás
lehetőséget.
Az itthoni körülmények miatt (kosz és rendetlenség)
Stefikével megbeszéltem, hogy akkor a mai óra elmarad, és ha elmarad, akkor ő
is megy a szüleivel Bükfürdőre
Áron azt mondta, ha biztos, hogy az óra elmarad, akkor ő
ráér eltakarítani a koszt és a rendetlenséget.
Én menekülőre fogtam a figurát, megborotválkoztam,
bepakoltam a legfontosabb dolgokat egy táskába és elindultam Bükfürdőre.
M8-as busz és a Kelenföldi pályaudvaron 322.- forint
helyjegy és egyéb kiegészítők ellenében felültem a vonatra, ami Szombathelyig
vitt el.
Milyen hülyeség, hogy a vonaton a háromórás út alatt nem
lehet egy kávéhoz jutni.
A mellettem ülő utas is ezt panaszolta, de őt a két sorral
előbb ülő utas a termoszából meghívta egy kávéra, de azzal meg az volt a
probléma, hogy nem engedte kifizetni. Szombathelyen átszálltam a GYESEV üzemeltette helyi
járatra, amire még jegyet sem kellett vennem és nyugat európai színvonalat
sugárzott.
Ez elvitt egészen Bükfürdőig. Az állomással szemben állt meg a helyi kisbusz
járat és azon is elég a Személyi Igazolvány felmutatása.
Az első próbálkozásom a Répce Hotelben volt. Telt ház van,
valószínűleg a négynapos ünnep miatt.
A recepciós azt javasolta, hogy
próbálkozzam az Apartman Hotelben, itt van egy pár száz méterrel arrébb.
Kérdeztem, hogy meg tudná-e kérdezni telefonon, hogy van-e
még szabad szobájuk.
- Nem, mert nem tudom a telefonszámukat –
válaszolta kurtán.
Ebből éreztem, hogy még mindig Magyarországon vagyok.
Elsétáltam az Apartman Hotelbe, de hiába, ott is telt ház
volt. Már rájöttem, hogy még tegnap kellett volna a neten foglalnom szobát.
Felhívtam Jozsót, aki azt mondta, várjam meg, jön.
Ketten újra bementünk Hotel Répcébe. Jozsó a másik, neki
szimpatikusabb kisasszonyhoz fordult és azt rögtön elvarázsolta.
- Várjanak,- mondta - még futok egy kőrt a Répce Hotel Gold-ban. Az egy kicsit drágább ugyan, de ott minden
sokkal színvonalasabb.
A kisasszony elment, majd azzal jött vissza, hogy: Menjenek
át a Gold recepcióján már várják magukat.
A Gold-ban drágábban ugyan, de kaptam egy szobát, egyelőre
egy vagy két éjszakára.
Először elfoglaltam a szobát, majd meglátogattam Pizsuékat
és üdvözöltem a gyerekeket, akik rögtön körülrajongtak.
Eljött az ebéd ideje. Az önkiszolgáló rendszernek nagyon
gazdag volt a kínálata. Rögtön felébredt bennem a Móricz Zsigmond novellájából
vett vágy, hogy most kieszem a Hotel Répce Gold-ot a vagyonából.
Utána a Pizsu családdal bejártunk több úszásra és fürdőzésre
alkalmas medencét.
Este hét után kezdődött a vacsora. Csak válogatott finom
dolgokat szedtem magamnak, amihez rendeltem egy Unicumot és egy korsó sört.
Még Pizsuékat is áthívtam egy kis fagylaltozásra. Mind az
öten bevághattak egy sokgombócos fagylaltot. A Goldban a kutya sem figyel arra,
hogy ki mennyit eszik.
A recepción megkérdeztem, hogy az asztalon talált két kis
autót elvihetjük-e. Pop Áron nagyon örült neki.
h
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése