teljesen beszart a derekam

Az első program az volt, hogy elmentem a Zár Királyhoz. Elvittem a kiszerelt felső zárhengert, mert a legutóbb mondta, hogy csak úgy vállalja a pótkulcsok készítését, ha a mesterkulcson kívül azt is viszem.

Ez még egy rövidebb út volt (E8-as busz, M4-es metró.) A kettő csatlakozásánál bekaptam egy péksüteményt és egy tejeskávét.

Hazavittem az elkészült pótkulcsokat, de most nem kezdtem hozzá a zárhenger visszaszereléséhez, hanem rollerestül indultam Dömsödre.

Áron azt mondta, hogy ő nem jön mert ő holnap megy majd Norciékhoz Horányba 

Az első 20-30 métert a buszmegállóig még elég bizonytalanul tettem meg, utána összecsukva szálltam fel vele a 8E buszra, amiről a Bikás parknál terveztem átszállni az 1-es villamosra. Itt következett a második 20-30 méter. 

Nagyon lassan kezdek hozzászokni az új járműhöz.

A Népligeti Volánbusz pályaudvaron már csak 10 percem maradt a 14:05-ös járatig, hogy megvegyem a „0”-ás jegyemet.

A felszálláshoz sorban állva még rábíztam egy fiatalemberre a rolleremet, amíg visszaszaladok egy palack innivalóért.

Amikor sorra kerültem megkérdeztem a buszvezetőt, mit javasol, felvigyem-e rollert összecsukva, vagy inkább beteszi ő a bőröndök közé. Mindkét megoldás járható, de ő az utóbbit javasolta.

A CBA megállótól a házig rollerral jöttem, de éreztem, hogy a rázós út nem tesz jót a derekamnak.

A”kukacos”-nál megálltam egy harcsa halászlére, az még jól esett.

Alig, hogy beértem a házba, megjött Pizsu, Jozsó, Áronka és Rózácska.

Egy üvegben hoztak nekem gulyáslevest, amit azonnal betettünk a hűtőbe.

Jozsónak nagyon tetszett a ház, most látta először, Pizsu pedig el volt képedve a belső takarítatlanságától.

Levittem őket a stégre, de nekem már a menés is nagyon nehezemre esett.  Folyton belenyilalt a derekamba a fájdalom. Egyedül az úszás volt az, ami úgy éreztem, hogy jól esik.

Kijövet a vízből, még azt javasoltam, hogy elviszem őket fagylaltozni, de már csak arra futotta, hogy lefeküdtem a szőnyegre. 

Pizsu adott egy fájdalomcsillapító tablettát és még arra is tett kísérletet, hogy elvisznek egy orvoshoz.

Amikor elmentek, még simán fel tudtam menni, lefeküdni, de este tízkor már alig tudtam lejönni, hogy igyak.

Ha fekszem, akkor teljesen tünetmentesnek érzem magam és úgy gondolom, hogy semmi bajom, de ha felkelek, akkor ennek vége.