½ 7-kor ébredtem. Még az éjjel átéltem egy szúnyog inváziót.
Szerintem a tegnap estére ígért eső elmaradt, és ha így van,
akkor majd ma locsolással pótolom.
Reggelire megmelegítettem a maradék töltött cukkinit, hozzá
egy szelet pirítós kenyér, pár karika csípős paprika és utána tejeskávé.
Következetesen folytatódik az angol videók letöltése. Már
egy párszor megértettem magammal, hogy csak letölteni, az haszontalan,
hallgatni is kell azokat.
Sikerült találnom egyet, ami érdekel is.
Meghallgatom, ha kell többször is. Még talán azt is megpróbálom, hogy
lefordítom magyarra. El is kezdtem, de egyelőre keményfának tűnik, amibe a
fejszém szorult, Nem adom fel.
Délben lementem, hogy kirántsam a két előkészített keszeget.
Nagyon finom lett, csak a szálkákra kellett figyelni. Talán még a sózással kellett
volna egy kicsit finomabban bánnom, de majd a sör ezt ellensúlyozza. Köret
helyett az Insalata Caprese Ungherese-t ettem hozzá. Csak az egyik keszeggel
sikerült megbirkóznom, a másik kirántva bekerült a hűtőbe.
Elkezdtem a fordítást. Hát ez nem egyszerű. (Műfordítókám,
elfelejtetted, hogy a suliban azt tanították, hogy „Hát”-tal nem kezdünk
mondatokat).
Hiába egyszerű a szöveg
Nem elég a szavakat lefordítani, mert azok mondatokban
vannak és nem elég a mondatokat egymásután leírni, mert egy kerek történetnek
kell belőlük kijönni. És akkor még hozzá kellene, hogy jöjjön a hangulat, a
légkör.
Szóval ez nem egy egyszerű szakma, még annak sem, aki
korábban már foglalkozott írással. Ezt még tanulnom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése