Áron rossz viccnek tartotta, hogy reggel hétkor bementem
hozzá és megkérdeztem: „nem kellene elindulnod a suliba?” Igaza volt, még tart
a nyári szünet.
Visszavonultam az ágyamba.
Pizsu hívott, hogy menjek át hozzájuk, segítsek Stefinek felkészülnie
a német pótvizsgájára.
Reggeli (főtt debreceni mustárral és tejeskávé).
Áront megkértem, hogy egy kicsit pakoljon össze és mossa fel
a lakás. kövezett részét.
11-kor teljes felszereléssel elindultam Újpestre Stefihez
németezni. A három gyerek kijött elém az M4-es Újpest Városkapu megállójához.
Szegény Stefit nagyon meggyötörtem. Több, mint két órát
egyfolytában tanultunk.
Közben átmásoltam a külső merevlemezemről néhány
fontosnak tartott állományt Stefinek egy Pen drive-ra.
Később elkészült az ebéd is. Zöldborsó leves galuskával és
rakott krumpli kovászos uborkával, utána mákos bejgli, szőlő és kávé.
Eljövet Stefi nem csak megköszönte a tanítást, de túlfizetve
megkérdezte, az iskolájukban miért nem én tanítom a németet.
Zsuzsi még csomagolt valamit az Áronnak, majd az egész
család kikísért a metróhoz.
Délután ½ 6-ra értem haza.
Itthon ugyanaz a kosz és rendetlenség fogadott, mint amikor
elmentem. Öt napja nem tudom elérni, hogy egy vizes törlővel menjen végig a
lakás köves részeit, mert ez a 10 perces munka nagyon
hiányozna az Internetes
elfoglaltságaiból.
A közös vacsora is elmaradt.
Elmondtam Áronnak, amíg a rendcsinálás nem fejeződik be,
addig nincs Internet elérés. Lekapcsoltam és félretettem a routert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése