Pihenés

Hiába ébredtem fel már korán, nagyon óvatos vagyok a becsípődésemmel és inkább pihenéssel, kíméléssel próbálom gyógyítgatni magam. Az egyetlen, amit megengedek magamnak, az a notebook.

Egy elveszettnek vélt írásomat fogom újra életre kelteni.

12-kor keltem fel először az ágyból, mert ki kellett mennem. Nem volt egyszerű végigsétálnom a lakáson, mert a derekam minden mozdulatra érzékenyen reagált.

Visszafele benéztem Áronhoz. Semmi meglepőt nem tapasztaltam. A szobában rendetlenség, Áron pedig az ágyban internetezik.

Arra vonatkozólag, hogy mi a terve, azt mondta, hogy Leó augusztus 14-én megy vissza a Balatonról Horányba, ezért ő is akkorra tervezi, hogy a Norciékhoz megy.

Mielőtt visszafeküdtem volna, rákapcsoltam a töltőt a scooterre, hátha Áron leszeretné vinni kipróbálni.

Az Elmű-től jött egy számlaelmaradás miatti felszólító levél. Először gyorsan átutaltam a hátralékot, majd, hogy ilyen a jövőben még véletlenül se fordulhasson elő, adtam a BudapestBank-nak egy csoportos beszedési megbízást.

Pizsu javaslatára a kezembe vettem a gerincem gyógyítását. Először is felhívtam a Fehérvári úti Egészségközpontban a betegirányítót, hogy a TAJ számom alapján meg tudják-e mondani, kinél voltam a Reumatológiai rendelésen és hogy ő mikor rendel? Azonnal megkeresték. Dr. Kormos Tünde és kedden du. 2-től rendel.

Áron lement vásárolni és igaz, hogy csak du. ½ 2-kor, de egy nagyon finom tojásos-gombás lepényt készített reggelire, amit egy bögre aludttejjel tálalt az ágyamba.  

Pizsu megpróbált rábeszélni, hogy a Netpincérnél rendeljünk vacsorát, de Áron inkább arra hajlott, hogy vagy maga készíti el, vagy hoz a kínaiból. Az utóbbi maradt. Én szecsuanit kértem rizzsel.

Árontól először pálcikát kértem hozzá, de később feladtam és kávéskanállal ettem.