Áron mégsem jön Dömsödre

Reggel az első, hogy megnézzem mit ír a Fox Post a csomagról. Semmi változás, „úton” van.

Áron bejelentette, hogy változott a programja és mégsem jön Dömsödre. Nekem ehhez alkalmazkodva kell majd döntenem.

Magába szállt és megpróbálta befejezni a rendcsinálást a konyhában, de mindenesetre szépen felmosta a lakás kövezett részét.

Erre bennem is elkezdődött valami, hogy rendet kell tennem az íróasztalomon és a környékén. El is kezdtem, de egyelőre reménytelennek tűnik, hogy a végére érjek. Ez valószínűleg egy egész hetes program lesz.

A lány jelentkezett, hogy András munkája miatt egy pár napot az Adrián töltenek. Ennek azért örültem nagyon, mert az utóbbi időben sokat dolgozott és így végre kipihenheti magát.

Áron gombás tojásrántottát készített reggelire, hozzá cékla, hagymás kenyér és tejeskávé.

Rendeztem a blogomat és elvégeztem egy olasz leckét. Még egy kicsit idegen a nyelv, ott még nem tartok, hogy hallgathatnék olasz nyelvű szövegeket, de érzem, hogy ha mindennap rendszeresen tudok rá egy kis időt szánni, akkor menni fog.

Elkezdtem beszerelni a bejárati ajtóba a felső cilindert. Ez még simán ment is, de amikor a külső-belső kulcscímekre került a sor, az már sehogy se akart menni.  Végül Áronnak sikerült a kulcscímeket felszerelni.

Áron kérte, hogy előbb küldjem át neki a receptkönyvemből a töltött cukkini receptjét és utána menjek le vele a Sparba vásárolni. Szereti, ha mögötte jön egy bankkártya, mert akkor bátrabban válogat a polcokról.

Nagyon jó dolgokat vásároltunk. Úgy látom, hogy egy ideje megbarátkozott a kék-sajttal is.

Amikor hazaértünk, néhány dolgot bepakoltam a táskámba és elbúcsúztam Árontól.

A 18:05-ös buszt már nem értem el, így a 19:05-össel mentem Dömsödre.

Véletlenül egy megállóval korábban szálltam le, ahol egy órát kellett volna várnom a következő buszra, de stoppoltam és valaki elvitt a következő megállóig. Onnan 25 perc séta, így nem sokkal 9 óra után már a bázison voltam.